Huniblog

Egyre hatványozottabban igaz a fent olvasható felirat. Tegnap beszéltem Zsolttal, lerendeztük a dolgokat, és megnyugtattam, hogy nekem tényleg kurvára semmi bajom nincs vele amiatt, hogy kavart Timivel. Volt néhány érdekes momentuma ennek a beszélgetésnek, a legmeghökkentőbb pedig az volt, hogy kiderült, Timi nagyon jól tudja mozgatni a szálakat a háttérben úgy, hogy kijátsszon minket. Jó, ez így erős, de nem tudom értelmesebben megfogalmazni. Állítása szerint én azon az ominózus éjjelen nem sokkal azelőtt, hogy kavart Zsolttal, elmondtam neki, hogy tetszik nekem, pedig ilyenről aztán rohadtul nem esett szó. Ittam, nem is voltam józan, de erre emlékeznék, ha így történt volna. Főleg úgy, hogy ennél jelentéktelenebb dolgokat simán fel tudok idézni abból a beszélgetésből. Az egy ideje nálam is tiszta sor, hogy észrevette, nem haverként tekintek rá -bár ezt csak az nem venné észre akinek nincs szeme-, csak nem értem, hogy miért kellett olyant mondania Zsoltnak, ami nem igaz.

Szóba került a május 1 is, amire Zsolt letámadott, hogy engem tutibiztosan Szabi küldött, ő kért meg, hogy beszéljek vele, én meg néztem, mint a lőtt medvét, hogy wtf. Kiderült, hogy előző este Szabi témázott Zsolttal, és az egész úgy jött ki, hogy én azért hívtam sörözni őt, mert Szabi erre kért. Örülnék, ha néha erről-arról beszámolna Szabi nekem, és akkor nem kellene ilyen szar szituációkba kerülnöm.

Ja, otthon áll a bál, Szabi és Júlia is úgy viselkedik, mint két óvodás. Egymásra panaszkodnak nekem, mintha azt várnák, hogy én rendezzem el a gyerekes vitájukat. Aztán amikor megmondom nekik, hogy mindketten balfaszok, és mindketten idiótán viselkednek, akkor megint megy a terelés, hogy hátdeénnemiscsakő. Elmondtam, hogy ezt oldják meg ketten, beszéljék meg normálisan és ne egymás háta mögött szapulják a másikat, de nagyon úgy tűnik, hogy nem képesek erre. Vannak nekem annál sokkal komolyabb gondjaim, mint az ők gyerekes civakodásuk, de ha nem tudnak túllépni ezen, akkor egy őszintébb pillanatomban, amikor mindketten ott lesznek (vagy akár Andi és Endre is, mert ők is sárosak rendesen), kiborítom a bilit. Nehogy már 20 évesen ne tudjanak két értelmes szót váltani egymással és lerendezni ezt az egész cirkuszt, ami már-már nevetséges. És mindez azért, mert Szabiék hazudnak, Júliáék pusmognak és bevágják a durcát, mint a 6 éves kislány akinek nem veszik meg a Barbiet. Itt tartunk, kéremszépen, gyönyörűséges.

Vár még rám egy halom papírmunka meg olvasnivaló, de már se kedvem, se energiám, úgyhogy délelőtt folytatom asszem.

Na, az van, hogy egy problémát ma végérvényesen letudtam, bár ráment a fél napom az ügyintézésre. Lényeg, hogy megoldva.

Az egyenesbe kerülés útján való elindulást megakadályozandó, jött helyébe egy másik, bár az annyira nem vészes, és ha minden jól megy, holnap lerendezem. Zsolttal van gebasz, mert -ha jól értesültem- azt hiszi, hogy berágtam rá a múltkori akciója után, pedig erről amúgy szó sincs. Nyilván Timi mondta el neki -erről mondjuk szólhatott volna-, hogy tudok róla, mert láttam, bár ez még elég gyenge ok arra, hogy azt gondolja, bajom van vele. Az egésznek a hátulütője az, hogy emiatt nem akar jönni május 1-jén velünk. Alapesetben ebből sem lenne nagy probléma, de a banda ráflashelt arra, hogy most pótoljuk be az elmaradt születésnapját, megy a szervezkedés csendben, és elég szarul jönne ki ha pont az ünnepelt nem lenne ott. Szóval azért is, hogy ne baszódjon el ez az egész egy ilyen félreértés miatt, le akarom tisztázni vele a helyzetet. Nem volt szándékomban elmondani neki, hogy tudok mindenről, de egyrészt úgyis tudja, hogy tudom, másrészt itt van ez a félreértés, úgyhogy jobb, ha két pofa sör mellett megbeszélem ezt vele. Ja, benne van az is a pakliban, hogy ha emiatt nem jön el, akkor én leszek a kurvageci, mert "miattam" nem lesz ott. Ebből és ennek következményeiből inkább nem kérek.

Timivel nincs mit kezdenem, még nálam is önfejűbb, és mivel bemesélte magának, hogy jajmilesz és feszkólesz és babámtöke, nem igazán tudom jobb belátásra bírni, ebből adódóan valószínűleg nem lesz velünk, hacsak valami pálfordulás nem következik be.

Amúúúúgy Szabi és Endre mostanában naggggyon furcsa és furcsán is viselkednek. Szabi úgy hazudik a szemembe, mintha olvasná vagy legalább 10 éve naponta készülne rá, csak még arra nem jött rá, hogy nem igazán tud átejteni. Endre meg hasonló, bár ennyire nem viszi túlzásba a dolgot, mindenesetre vannak érdekes húzásai. Az elmúlt időben előadott egy-két olyan kamudumát, hogy szerintem még ő sem hitte el, ráadásul ő nem is tud annyira hitelesnek tűnni, mint Szabi. Amióta ezek ketten sülve-főve együtt vannak és beszélgetnek, mindkettejük viselkedése fordulatot vett. Ez feltűnt már Júliának is, épp erről témáztunk nemrég. Az se volt furcsa, hogy szombaton este Szabi úgy mozgatta a szálakat, hogy mindenki velem egy autóban legyen, kivéve őt, aki Endrével maradt. Hogy is lett volna furcsa, áááh. :)) Mesterkednek valamiben, takargatnak valamit, érzésem szerint legalább egyik, de inkább mindkét oldalon van egy nő a dologban, aki(k)ről valamiért rajtuk kívül senki sem tudhat vagy ilyesmi. Azért is erős ez a gyanúm, mert amikor Szabiék itt voltak, szerda este Endre se szó, se beszéd lelépett otthonról, aztán amikor hazakerült, megpróbálta beadni, hogy végig Timi szobájában volt. Ha jól emlékszem, Szabi még talán megerősítette ezt, de abba a szobába többen is bejártak, de egy büdös lélek sem volt ott ezalatt. Aztán rákérdeztem Endrénél, és előjött egy olyan históriával, ami méltán lehetne egy tündérmese vázlata is. Azt mondta, valami Csillával volt, vezetéknevét nem tudja, ilyen egyéjszakás kaland, semmi extra, és ne is keressem a Facebookon, mert nem ismerőse. Aztááán pár nappal később már emlékezett a vezetéknevére, sőt, mutatott is egy profilt, de azt mondta, hogy MÁR nem ismerőse, mert rossz fát tett a tűzre és letiltotta. Logikai fail. Szabi szépen felépíti a történeteket, akár tudatosan, akár tudat alatt, de figyel a részletekre, Endre viszont nem tud rendesen hazudni. Kíváncsi vagyok, hogy mi vagy ki áll a háttérben ami ennyire top secret, és arra is, hogy a május 1 ad-e erre választ vagy sem, viszont nem akarok áskálódni, mert azzal csak újabb elfuserált hazugságokra kényszeríteném, az meg nem fun. Alapesetben nem is érdekelne ez az egész, de az, hogy Szabi egész biztosan benne van a storyban, és az, ahogy mostanában viselkedik meg beszél velem, nem hagy nyugodni. Júlia is ráérzett valamire, ezt-azt elmondtam neki, de egyelőre még abban sem vagyok biztos, hogy ő nem mozgat ilyen-olyan szálakat a háttérben, úgyhogy mindent nem osztottam meg vele sem. Van egy konspiráció feelingje ennek az egésznek, és lehet, hogy tényleg csak az én agyam szüleménye ez az összeesküvés-elmélet, de nekem egyelőre logikusnak tűnik ez az egész. Aztán ki tudja.

Egy probléma úgy tűnik, hogy ha nehézkesen is, ha mocskosul is, de holnap megoldódik. Főleg ezért volt kedvem egy ideig visszamenni Vásárhelyre. Mondjuk most már nincs, mindegy is.

Tegnap reggelre szépen bedagadt a csuklóm, mozgatni is alig tudtam. Reggel 7-től délután 6-ig mentem körbe, mint a mérgezett egér, emeltem, szereltem, dolgoztam, ebből kifolyólag megerőltettem a csuklómat, most meg rohadtul fáj. Reggel 6-tól meg megint meló, úgy délig kb, nem igazán várom, de ez van.

Egyébként arról volt szó, hogy 9-kor elmegyünk 6-an valahova, abból 10 óra lett, negyed 11-kor meg hivtam Júliát, hogy mégis hol a kurva faszban vannak, mert ott szobrozunk hárman, és csak rájuk várunk. Ittak a kocsmában, mondom jóvan, haladjatok onnan kifele. Fél 11 volt amikor el tudtunk indulni, kicsit berágtam, és éreztettem is. Kurvára elegem van abból, hogy én össze tudom magam szedni fél óra alatt, másnak meg három óra nem elég. És nem ez volt az első, ez a bajom. Utálom, ha megbeszélünk egy időpontot, aztán azt tologatjuk, és még akkor is fél órát késnek. Legközelebb otthagyom őket, aztán jönnek amivel akarnak. Végigkocsikáztunk szolid 3-4-szer a városon, helyet sehol sem kaptunk, nyilván. Aztán a Onesesben üresedett pár asztal, ott ittunk egy kólát. A lényeg, hogy teljesen fölösleges volt ezért elmenni itthonról, nonszensz, hogy autókázunk egy órát azért, hogy igyunk egy kólát.

Kiváncsi leszek erre a május 1-es cuccra is. Szabi el lesz Endrével, mert mostanában mintha összekötték volna őket, Júlia Andival, Szilvia a Facebookkal, Zsolt Gabival, és ha Timi szar passzban lesz, akkor bebaszok egyedül, mint az albán szamár. Timi2-ről még semmit se tudok, nem döntötte el, hogy velünk jön-e vagy sem, de remélem, hogy igen. Akkor talán nem fullad magányos részegedésbe az a négy nap vagy mennyi. Bár az is igaz, hogy jelenleg olyan 30% az esélye annak, hogy velünk jön, lévén, hogy 150 éve Erikáékkal bandázik, és nem sűrűn szoktak az emberek elválni ilyenkor, ráadásul bassza a csőrét, hogy hogy fog ő majd Gabi szemébe nézni amiért kavart Zsolttal. Gabi lófaszt nem tud az egészről (még), és ha Zsolt képes rá, akkor olyan nagyon ő se kellene problémázzon. Szerintem.

Na, az van még, hogy feldobtam itthon ezt az angliai ötletemet ismét, és bár nem igazán támogatnak, van rá esély, hogy ezt összehozzam. Lefagyasztom a harmadik évet a picsába, soha nem fogom elvégezni, lehet, hogy később hiányozni fog az a papir, de annyira nem hat meg. Jelenleg csak egy újabb elvesztegetett évnek tartom, ha maradok. Remélem egy hónapon belül lerendeződik ez a történet, és maximum látogatóba megyek Vásárhelyre 2014-ben.

Majd' elfelejtettem, most már 100%, most már egészen biztos, most már egy szemernyi kétely sincs azzal a "titokbankelltartanom" témával kapcsolatban. Tegnap éjjel mindent megtudtam, minden gyanúm beigazolódott, és az is, hogy jól raktam össze a puzzlet, minden darab a helyére került és teljes a kép. Kíváncsi vagyok, mikor lesz nyilvános, vagy "ő"/"ők" mikor mondja/mondják el nekem. Már ha elmondja/elmondják, persze. Zseniális kis háromszög ez, annyi szent. :)

Ma este elmentem focizni, bevertem egy gólt, de elcsúsztam, és olyan szarul estem rá a bal kezemre, hogy azt hittem, eltörött. Le is mentem a pályáról, és egy ideig azon filóztam, hogy felmenjek-e a sürgősségre vagy sem. Aztán úgy döntöttem, hogy kibirom, törés nincs, mert azt már érezném, egy ficammal vagy rándulással megúsztam. úgyhogy maradtam itthon. A lábtörésem nem fájt ennyire, esküszöm. Kicsit megdagadt, kicsit szarul néz ki, nagyon fáj, de ez van. Ha netán reggelig nem javul, lehet, hogy elmegyek valami dokihoz, de jelenleg nem áll számításomban.

Amúgy kurvajó ötlet volt hazajönni, lefoglaltam magam, beszélgettem, dolgoztam, ittam, fociztam, és a körülményekhez képest teljesen jól érzem magam. Ha maradok Vásárhelyen, újabb 3 napot töltök el folyamatos gondolkodással, az meg nem fasza.

Itthon megint szóba hoztam az egyetem kérdését, hogy rohadtul nem látom értelmét ennek az egésznek, és azt is megemlítettem, hogy ha Robi tud segíteni és netán kimegyek Angliába, lehet, hogy nem jövök haza 2 hónap után. A vártnál pozitívabb volt a fogadtatás, bár nyilván nem állnak teljes mellszélességgel az ötletem mellett. Én továbbra is kitartok amellett, hogy ha kijutok, és összejön, nem jövök haza egy ideig.

Csapd a füledbe a fülhallgatót, tekerd maxra a hangerőt, hallgasd egymás után ötvenhétezerszer, ülve tombolj az ágyon, és kurvajól vezesd le a feszültséget. Just like me.

Kész. Vége. Meghaltam (sajnos csak képletesen), nem a padlón, jóval az alatt vagyok. Már nincs erőm. Mindent visszakapok, egyszerre zúdul a nyakamba minden. Érzem, hogy összeroppanok a súlyok alatt. Meghaladja az erőmet, meghaladja a képességeimet, hogy túl legyek ezeken a gondokon. Tudom, hogy nincs ha, de HA újrakezdhetném, nem így csinálnám. Valaki lőjön le, komolyan. :(

Nem jött össze ez az egész történet. 6 órakor találtam valamit ami addig elkerülte a figyelmemet, és mindent ellehetetlenít úgyhogy teljesen fölöslegesen törtem a fejem egész nap.

Gondoltam feldobódok egy kicsit, délelőtt megnéztem két Showdert, de nem segített. Olvastam erről a The Imposter című dokumentumfilm-szerű valamiről, úgyis le volt töltve, megnéztem azt is. Érdekes volt, akár a cover photom szövege is lehetett volna a címe, és akkor is közel járnánk az igazsághoz. :)

Na de most már kell egy cigi.

Felötlött bennem nemrég egy olyan gondolat, hogy kimegyek külföldre dolgozni nyári meló címén, aztán ha lenne egy kis szerencsém, nem is jönnék haza még egy ideig. Rendesen ráflasheltem erre a dologra, olyannyira, hogy már beszéltem párszor Robival, aki Doncasterben él és dolgozik már évek óta. Nagyon remélem, hogy tud segíteni, mert akkor legalább egytizede megoldódna a gondjaimnak. Ha meg kijutok, akkor az magával vonzza azt, hogy a többivel sem kell foglalkoznom. Szóval minden szempontból faszipántos lenne.Igazából én már úgy gondolkodom, hogy ha összejönne, akkor tényleg maradnék ott, nyelvet tanulnék, dolgoznék, új embereket ismernék meg és még pénzt is keresnék. Fagyasztanám a harmadévet (=sose végezném el :))), lenne valami a kezemben, kiszakadnék ebből az egészből amiben most vagyok.

Update hajnali 4-kor: ezen kívül van még egy dolog ami foglalkoztat, és ami miatt még ébren vagyok. Reggel óta ezen gondolkodom, délután kiszellőztettem a fejemet, sétáltam vagy másfél órát a városban, üldögéltem a főtéri padokon, kerestem a választ, és még nem jutottam dűlőre. Nagyjából 5 órám van még eldönteni, hogy mit akarok. A kérdés az, hogy kockáztatok vagy inkább reménykedek, hazudok [magamnak (is)] vagy inkább amolyan titokként magamban tartom (ezt is). Ami jelenleg biztosnak tűnik az az, hogy 10 órakor leülök egy székre és beszélgetek, érdeklődök, kérdezek, olvasok, aztán döntök.

Ha ez igy folytatódik, kiborítom a bilit, de kurvakeményen.

Ez a mai már megint nem az én napom volt. Egy kicsi kellett volna, hogy so-so elfogadható legyen, de persze az se jött össze. Még a végén megszokom. Hol a kés.

Olyan nincs. Olyan nem létezik. Csak a megfelelő eszközök kellenek, és mindent ki tudsz deríteni, mindenre rá tudsz jönni, még a legmocskosabb dolgokra is fényt tudsz deríteni, a legrejtettebb zugokat is fel tudod tárni. Eszköz, ész és nyitott szem, ennyi a kulcs.