Huniblog

Hurráoptimizmus? Hülyeségeket beszélek. Nem tudok, egyszerűen nem tudok annyira optimista lenni. Illetve az vagyok, mert érzem, hogy ennek nincs vége, de mégis, időről időre kibukik belőlem az egész feszültség. Többet sírok, mint egy tizenkét éves kicsipicsa, röhej. Ma fél 2kor keltem fel. Direkt…

Eldőlt, hogy -egyelőre legalábbis- vége a kapcsolatunknak. Szerda este beszélgettünk fél órát telefonon, ami annyira helyrerázott, hogy a tegnap viszonylag jó kedvem volt. Ma estére egy közös estét szerveztem, vacsorával, meg egy-két meglepetéssel, amit ő a tegnap este lemondott. Nem jött haza ma…

Százmillió éve nem írtam ide, és lehet, hogy a következő százmillióban sem fogok. Most viszont muszáj valamivel lefoglalnom magam, mert különben eldobom az agyam. Dióhéjban annyi a story, hogy Zsanett elvégezte a sulit, aztán elment dolgozni egy irodába Udvarhelyre, nagyjából 5 hete. Ott megismert…