Huniblog

Egyelőre nem írok konkrétumot, de bazdmeg, keményen bonyolódik a helyzet(em). Ebből (hosszú távon) jól kijönni, az übereli az atomfizikát. Kéne aludni erre, de az adrenalin nagyon hozza a formáját. Amúgy a véletlen, és főleg a véletlenek sorozata vajon létezhet?  

Lófasznak hazudok, meg magamnak is. Bullshit, hogy túlléptem, bullshit, hogy túl vagyok rajta, rajtunk. Mert nem vagyok. Bármekkora egom is van, ha most felhivna, hogy izé, akkor mennék. Megittam egy rakás sört, valszeg ezért (is). És hülye vagyok, mert ahelyett, hogy aludnék, olyan számokat…

Nem mondom, hogy nem gondolok rá, nem mondom, hogy nem hiányzik, vagy nem is érdekel az egész. De nem annyira, mint mondjuk két hete. Elég gyakran kattog az agyam azon, hogy vajon mit csinál, vajon jutok-e eszébe, de ahhoz képest elég jól birom a gyűrődést. Nyilván hiányzik a 'vanvalakimellettem'…

Hurráoptimizmus? Hülyeségeket beszélek. Nem tudok, egyszerűen nem tudok annyira optimista lenni. Illetve az vagyok, mert érzem, hogy ennek nincs vége, de mégis, időről időre kibukik belőlem az egész feszültség. Többet sírok, mint egy tizenkét éves kicsipicsa, röhej. Ma fél 2kor keltem fel. Direkt…

Eldőlt, hogy -egyelőre legalábbis- vége a kapcsolatunknak. Szerda este beszélgettünk fél órát telefonon, ami annyira helyrerázott, hogy a tegnap viszonylag jó kedvem volt. Ma estére egy közös estét szerveztem, vacsorával, meg egy-két meglepetéssel, amit ő a tegnap este lemondott. Nem jött haza ma…

Százmillió éve nem írtam ide, és lehet, hogy a következő százmillióban sem fogok. Most viszont muszáj valamivel lefoglalnom magam, mert különben eldobom az agyam. Dióhéjban annyi a story, hogy Zsanett elvégezte a sulit, aztán elment dolgozni egy irodába Udvarhelyre, nagyjából 5 hete. Ott megismert…

Le se tudom írni ami a fejemben van, pedig itt ülök már vagy 10 perce. Nagyjából 16 változatban kezdtem el írni a mondatot, de mégsem jön össze. A lényeg az, hogy mennyivel jobban hangzik egy 'megoldjuk' a 'megoldom'-hoz képest. Zsanettben annyi mindent megtaláltam...néha nem ismerek…

Lehet, hogy vége. Lehet, hogy az utolsó húzás már sok volt nekem. Lehet, hogy két idegbajos idióta miatt veszítem el azt, aki fontos nekem. Akit szeretek. Csak azért, mert a saját nyomorúságos életüket kell(ene) élje Zsanett is. Szívből sajnálom, hogy ilyen degenerált felfogású…

"(...) That's how it goes, kids.The friends, neighbors, drinking buddies and partners in crime you love so much when you're young, as the years go by, you just lose touch. (...) That's why when you find someone you want to keep around, you do something about it." (HIMYM)  

Leírni sokkal könnyebb volt, mint megtenni. Nem vagyok elég kemény ehhez, nem vagyok felkészülve. Meg nem is akarom, az az igazság. Mondjuk tegnap sem akartam, csak jobbnak láttam. De amúgy most azt sem értem, hogy mi a faszért kéne úgy csinálni, hogy másoknak jó legyen, meg mások…