Huniblog

Felötlött bennem nemrég egy olyan gondolat, hogy kimegyek külföldre dolgozni nyári meló címén, aztán ha lenne egy kis szerencsém, nem is jönnék haza még egy ideig. Rendesen ráflasheltem erre a dologra, olyannyira, hogy már beszéltem párszor Robival, aki Doncasterben él és dolgozik már évek óta. Nagyon remélem, hogy tud segíteni, mert akkor legalább egytizede megoldódna a gondjaimnak. Ha meg kijutok, akkor az magával vonzza azt, hogy a többivel sem kell foglalkoznom. Szóval minden szempontból faszipántos lenne.Igazából én már úgy gondolkodom, hogy ha összejönne, akkor tényleg maradnék ott, nyelvet tanulnék, dolgoznék, új embereket ismernék meg és még pénzt is keresnék. Fagyasztanám a harmadévet (=sose végezném el :))), lenne valami a kezemben, kiszakadnék ebből az egészből amiben most vagyok.

Update hajnali 4-kor: ezen kívül van még egy dolog ami foglalkoztat, és ami miatt még ébren vagyok. Reggel óta ezen gondolkodom, délután kiszellőztettem a fejemet, sétáltam vagy másfél órát a városban, üldögéltem a főtéri padokon, kerestem a választ, és még nem jutottam dűlőre. Nagyjából 5 órám van még eldönteni, hogy mit akarok. A kérdés az, hogy kockáztatok vagy inkább reménykedek, hazudok [magamnak (is)] vagy inkább amolyan titokként magamban tartom (ezt is). Ami jelenleg biztosnak tűnik az az, hogy 10 órakor leülök egy székre és beszélgetek, érdeklődök, kérdezek, olvasok, aztán döntök.