Huniblog

Megyek. Ma dőlt el, hogy vasárnap hajnalban indulok Németországba. Kettős érzések kavarognak most bennem. Tudom, hogy menni kell, mert valamit kezdenem kell magammal. Tudom, hogy ezt az utat választottam. De tudom azt is, hogy itt van Zsanett, aki "miatt" most sokkal nehezebb minden. Itt van ő, akit szeretek. Itt van ő, akitől ma este is olyan nehezen váltam el. Bármennyire is tudom, hogy két hónapot kibírok nélküle, mert nincs más választásom, mégis nehéz lesz szombat este jó éjszakát kívánni neki. Nem tagadom, a hétvége eseményei még nehezebbé teszik ezt az egészet, ugyanis frenetikus három napot (és nem mellesleg két éjszakát) töltöttem vele. Olyannyira, hogy még Júlia balfaszsága sem tudott izgatni, inkább átnéztem rajta. Még a hiszti sem érdekelt, inkább 10 órakor átmentem a másik szobába, és reggelig Zsanettel voltam. Jó volt mellette ébredni, és be kell vallanom -elsősorban magamnak-, hogy hiányzott ez az érzés, hogy szükségem volt rá.

Sőt, talán már annyi sem kell és a mókuskerékből kiszabadulva, minden problémámat félretéve döglök majd a fűben, kezemben egy hideg sörrel úgy, hogy három napig az sem fog érdekelni ha 40 ezer kínait telepítenek a környékre. Végül amúgy kiderült, hogy rosszul informáltak, Zsanett nem ment sehová a tegnap, így ő is jön, ezzel pedig beütött a heppinessz. Btw tegnap este apóssal boroztam, jobban sült el, mint ahogy vártam.

Holnaptól pedig hivatalosan is nemdohányzó leszek. :)

Anna ugyebár Zsanett tesója, az elkényeztetett kis picsa. 7 évesen még egy pohár vizet sem képes tölteni magának bazdmeg, és bár semmi közöm hozzá, rendszeresen felbasz ez a nevelési rendszer. Hisztit hisztire halmoz, és nem véletlenül. Tegnap az volt, hogy valami csokit tömött magába, de arról volt szó, hogy kap valamennyit, aztán vacsora után még ehet. Na, hát neki nem volt elég az adag, és elkezdett bőgni, orditani, hisztizni, hogy márpedig ő még enni akar. Mit csináltam volna én? Semmit. Hagytam volna, hogy bőgjön, esetleg még rászóltam volna, hogy viselkedjen normálisan. Mit csinált Zsanett? Fél perc múlva adott neki csokit, nehogy szegény párának valami baja legyen. Persze, hogy rájátszik, persze, hogy hisztizik és persze, hogy bőg, ha tudja, hogy ezzel eléri amit akar. Én is ezt csinálnám, nyilván, csak mocskosmód idegesítő.Ha az én lányom lett volna, akkor kapott volna egy taslit ma tőlem, az biztos. Startból úgy fogadott, hogy "na, már megint itt vagy", aztán ilyent szól, hogy allergiás rám, allergiás arra, hogy ott vagyok, minek megyek egyáltalán...Na elmész a picsába, még akkor is, ha csak 7 éves vagy. Azt éreztem, hogy ráüvöltök, mert bár nem ejt sebet az ilyen beszólás, de nehogy már egy taknyos ilyeneket pofázzon nekem. Ha egy 3 éves mondja, akkor oké, még nem képes felfogni, mit is mond. Na de 7 évesen azért valami értelem már kellene legyen a fejében basszameg.
Azt meg kurvára ne mondja meg, hogy mit csináljak és mit ne. Ilyen parancsokat osztogat, hogy halkabban beszélgessünk, ne öleljük meg egymást, ne üljön mellém, kevesebbszer csókoljam meg. Zsanett ha rászól, akkor megy árulkodni az apjához, aki persze őt védi, én meg egyelőre nem tartok ott, hogy ezekben a helyzetekben kiállhassak Zsanett mellett, bármennyire is spanolok az apjával.
Idegesítő egy helyzet ez, és nincs jó megoldás rá. Az sem működik, hogy elmegyünk valahova, esetleg Zsanett feljön, mert ez a hisztibogyó képes és bosszúból kárt tesz magában, azt meg nem kell ecsetelnem, hogy ki lenne a hibás mindezért. De ilyent bazdmeg, hogy 7 évesen nem lehet egyedül otthon hagyni azt a gyereket, még Európa nem baszott. Ebben a korban én már nem döglöttem éhen vagy szomjan, képes voltam kinyitni a hűtőt és valamit enni, be tudtam zárni az ajtót és a kulcsot a helyére tenni...

Faszért kell elkényeztetni a gyereket...

MI A KURVA ISTEN FASZA?! AZT A SZENTSÉGES SZÁJBAKÚRT MOCSKOS KURVA ANYJÁT MÁR. FELBORÍTOM AZ EGÉSZ HÁZAT BASSZAMEG. Szeptember 4-én megint valami idióta táborba megy Zsanett? ARE YOU FUCKING KIDDING ME?! Hát ezt komolyan nem hiszem el, ilyen a tetves mocskos szájbakúrt világon nincs...

Ejj, de beleszerettem Zsanettbe. Az összes eddigi kalandom, gyenge lábakon álló kapcsolataim nem érnek ennyit, az héccencség. Azért komoly, hogy mellette mennyire nyílt, mennyire nyugodt vagyok. Ma reggel elment valami lófasz táborba, szombaton jön haza, én pedig megvadulok nélküle. Ha összejön -márpedig összejön!- akkor szerdán meglepem és odamegyek autóval :D

Van még awesomeness, méghozzá az, hogy ma találkozok Magdival és Brigivel. Mindketten olyan kikúrt mód hiányoznak, hogy azt leírni nem lehet. Ugyanezt éreztem nemrég, amikor Ágotához és Tündéhez mentem. Olyan izgatott voltam, mint egy fiatal lány az első csók előtt, de komolyan. Most is ezt érzem. Afaszkivan, 16 éves akarok lenni megint. Mennyivel könnyebb volt minden, de 21 vagyok és az a durva, hogy 3-4 éven belül családot szeretnék.

Ejhaj, milyen kikúrt régen írtam utoljára. Nem volt időm és lehetőségem sem blogolni. Július eleje óta sok víz lefolyt a Dunán, na meg nagyjából ugyanennyi sör a torkomon. Már nem is tudom, hogy írtam-e, de mindegy is, a lényeg, hogy abbahagytam az egyetemet. 1 hónap múlva megyek Németországba, és reményeim szerint két hónap alatt összeverek annyi pénzt, hogy el tudjak indulni. Egyelőre két forgatókönyv van terítéken. Az egyik lehetőség, hogy amikor hazajövök, akkor megcsinálom a C+E kategóriára is a vizsgát, mert már megéreztem a hiányát. Aztán ha ez megvan, akkor irány Anglia. A másik opció, hogy C+E nélkül megyek Angliába. Az kristálytiszta, hogy itthon nem maradok, mert nem lehet megélni, ráadásul munkalehetőség sincs.

Ami még említésre méltó, az, hogy több mint 1 hónapja barátnőm van. Július elején egy koncert alkalmával kezdtem beszélgetni Zsanettel, aminek az lett a vége, hogy hazakísértem, és hajnali 3-ig beszélgettünk a kapuban, és összekavartunk. Másnap ugyanez a forgatókönyv lejátszódott, aztán hivatalosan 6-a óta együtt vagyunk. Valaki azt kérdezte, hogy Zsanett csak arra kell, hogy elfelejtsem Timit? Nem válaszoltam, mert nem tudtam. De már tudom, és a válasz egy határozott nem. A 7 éves tesójával van egy kicsi bajom, mert elképesztő amilyen hisztiket tud rendezni. Tegnapelőtt kiakasztott elég rendesen és kicsit keményebben odaszóltam neki, hogy tudja, hol a helye. Semmi bajom nem volna, ha felfogná, rohadtul nem buli ha mindig ott van mellettünk, hol az én, hol Zsanett nyakában csimpaszkodik, és tessék belegondolni, hogy ilyen helyzetben mit tudunk ketten csinálni. Nem sokat. Még beszélgetni is nehezen tudunk ilyenkor, nemhogy komolyabb dolgokat. Tegnap délelőttre lepattintottuk a rokonokhoz, és elképesztően jó ötlet volt. Nyugiban megvoltunk ketten, nem zavart senki, nem nyűgölt, nem bőgött, nem hisztizett. Felüdülés volt. Zsanett meg jófej, értelmes, minden téren nyitott, ráadásul jól megvagyunk. Nyilván nem mondom, hogy egy év múlva is együtt leszünk, de nem kizárt. Az tisztán látszik, hogy nem játszadozik velem, és én sem vele, úgyhogy ebből még egy komolyabb kapcsolat is kikerekedhet. Az a durva, hogy bármennyire is azt mondogattam, hogy kell a fasznak barátnő, most nagyon jól érzem magam vele. Sőt, már azon filózok, hogy a két hónap hogyan fog eltelni. Tetszik vagy sem, már most is érzem, hogy este hiányzik még akkor is ha reggel találkoztunk. Lehet, hogy ez csak a kezdeti fellángolás miatt van, de akár komolyabb háttere is lehet. Majd meglátjuk, hogy mi sül ki ebből a kapcsolatból.

Szeptember 6-7-8-án megyünk az erdőre, elvileg leszünk vagy 14-16-an, köztük olyanok is, akikkel nem túl szívesen megyek, de alkalmazkodni kell. Két dolog biztos ezzel kapcsolatban, mégpedig az, hogy rohadt jól fog telni, nem fog érdekelni, hogy kinek miféle baja van, miért hisztizik, valamint az, hogy úgy bebaszok, mint az albán szamár, legalább egy este.

Na, hát egyelőre ennyi, mert nincs erőm írni, és 4 óra múlva kelnem kell.

Megj.: ezt a tegnap este írtam annak tudatában, hogy ma tudom postolni. :D

Na most már tele a faszom mindennel és szinte mindenkivel. Szabival kezdve Endrén át egészen apámig. Pár hete, hónapja irogattam itt a Szabi-Endre-féle "házasságról". Na, most feltették az i-re a pontot. Múlt csütörtökön összehívták a bandát, hogy valamit meg kell beszélni. Délután Szabi mondta, hogy pénteken megyünk Rékához születésnapozni, aztán utána kellene menni Zetelakára kajálni és bulizni. Estére az amúgy titoknak szánt terv máris füstbe ment, ugyanis én kérdeztem a többieket, hogy ki mit gondol erről, ők meg néztek mint a lőtt medvét. Na, összeültünk, Szabi feltételezhetően csodálatos monológgal készült és abba kezdett bele amikor mondtam, hogy ne törje magát, tudunk mindenről, és ez most nem fog összejönni. Én szombaton reggel autóval mentem Vásárhelyre, úgyhogy emiatt (sem) egyeztem bele ebbe. Júliánál hiszti van, hogy érettségi alatt szinte minden este bulizik, miközben jó eséllyel elvágják. Ő ezért mondott nemet. Réka másnap ment dolgozni, úgyhogy nem kellett nagy jóstehetség, hogy meg tudjam mondani, ő sem vállalta volna be ezt. Andinál meg nem elég, ha két órával azelőtt előterjeszti az ötletet. Szilvia meg a többséggel megy. Maradt tehát Szabi, Endre és Attila. Bevágták a durcát, mert megmondtam, hogy ezt nem úgy kell felvezetni ahogy ők csinálták. Ketten-hárman tervezgetnek napokkal előtte, minket kész helyzet elé állitanak, aztán csodálkoznak, ha nem tetszenek a dolgok. Mondtam, hogy mehetnek nélkülünk, de ez nekünk most nem jó.

Pénteken elmentünk Rékához, mindenki kólát ivott, mondom, faszák vagytok. 10 órakor valaki hívta Szabit, a hívás végével Szabi mondta, hogy az új munkahelyén valami gebasz van a pénzzel, a főnök mindenkit behívott, ő is kell menjen. Ami viszont érdekes volt, és elsőre is megütötte a fülemet-szememet, utólag pedig még hangsúlyosabb részlet, az az, hogy ő azt mondta, majd bemegy, talán 1 óra alatt odaér. 11 órakor még ült az asztal mellett és cigizett. Na most, akármekkora haver a főnökkel és a személyzettel, neki egyszerűen nincs ilyen mértékű szava és tekintélye ott úgy, hogy 3 hete dolgozik ott. Szóval sehogy sem állt össze az, hogy a főnök kvázi parancsát leszarta ilyen -állitólag- komoly szituban, ráadásul még 2 vagy 3 alkalommal telefonáltak neki 45 perc alatt. Na, mindegy. Endrével ment, közben Timit is hazavitték. Endre elbúcsúzott, ő már nem jön vissza, megy és fekszik le. Néztem, hogy wtf, ilyent azért nem szokott csinálni, furcsa volt. Bő fél óra múlva hívtam, mert nem hagyott nyugodni a kis ördög. Mondom neki, hogy gondolja meg magát, jöjjön vissza. Azt mondta, hogy mindjárt otthon van, nem gondolja meg magát. Hogy mi volt a furcsa? Az autója motorhangját telefonon keresztül is lehet hallani, ráadásul az autóban mindig zene van. Egyik sem volt, a motor nem járt, ezt már akkor tudtam. Ja, ekkor már Attila sem volt ott, állítólag az anyja hívta, hogy vigye haza az autót, mert kell nekik. Jaha, fél egykor. Ráadásul Szilvia hallotta, hogy nem női hang csengett a vonal másik végén.

Ekkor már 90%-ban biztos voltam, hogy hazudtak nekünk és mennek Zetelakára. Újabb 20 perc múlva hívtam Szabit, hogy szóljak neki, nincs nálam házkulcs. Nem csengett be. Érdekes. Attilának Szilvia írt sms-t, a kézbesítési üzenetek nem érkeztek meg. Itt már szinte egyértelmű volt, hogy úton vannak, és nincs térerő. Aztán Szabi írt sms-t, hogy kikapcsolta a telefonját, mert merül le. És akkor beugrott a délutáni eseménysor is. Kértem, hogy adja ide a telefonját, hogy hívjak fel egy németországi gyereket. Azt mondta, nem adja, mert merül az akksi.Végül csak megkaptam a telót, 3 vonalnyi töltés volt még az akksiban. Megjegyzem, 2 nappal azelőtt vette a telefont. Akinek járt a kezében telefon, az tudja, hogy 4-5 óra alatt smsezéssel nem merül le a telefon szinte teljesen. Okos volt a délutáni dumája, legalább megvolt a kifogása arra a rövid időre, amíg nem volt térerő. Ráadásul gyakorlatilag azzal egy időben, hogy Szabi sms-e megérkezett, jött a visszajelzés Szilviának arról, hogy Attila megkapta az üzeneteket.

Még azon az éjjelen, nagyjából 3 óra magasságában megtudtam, hogy Szabi munkahelyén kurvára nem volt senki, amikor ő állítólag ott dekkolt az egész személyzettel és számolgatott. Másnap azt is megtudtam, hogy természetesen semmiféle ellenőrzés nem volt ott, minden a legnagyobb rendben, csupán kellett valamiféle háttérstory. Tegnap pedig minden gyanúm beigazolódott. Lelépett valahova, de a telefont elfelejtette magával vinni, én pedig pont leszartam, hogy majd mit fog mondani. Elolvastam az üzeneteket, szinte minden úgy történt ahogy én azt felvázoltam.
Azután, hogy mi nem voltunk vevők a bulira, ők megbeszélték, hogy csakazértis elmennek hárman,legalább "nem kell nézniük a savanyú pofánkat". Szépen eltervezték, a kivitelezés sem volt túl rossz, de mi nem vagyunk hülyék, meg aztán nem ez az első húzásuk, nyilván gyanakvóbbak voltunk. Pár aprósággal kúrták el a dolgokat, ezzel buktak le. A telefon merülése, ami fizikai képtelenség, Szabi flegmázása a telefonhivás után -amibe amúgy beavatta egyik munkatársát-, Endre autójának hangja, illetve inkább annak hiánya, Szabi és Attila egyszerre való elérhetetlenné válása. Ezek buktatták le őket. Na meg az asztalon hagyott telefon és az én pofátlanságom, vagy minek nevezzem. Mindegy, mert nem bánom. Ki fogom borítani a bilit holnap vagy holnapután.

To be continued...

Írhatnékom van, de semmi publikus vagy különös téma nincs, úgyhogy csak össze-vissza, ami eszembe jut.

párna, fülhallgató, 69, pohár, cigi, cigifüst, telefon, tópart, kölyök, árnyak, kilincs, doboz, 24, karburátor, tejszínhab, szecsuáni, bunda, vajas macska, kapcsoló, ásítás, babámfüle, fülemüle, barátfüle, ponty, micimackó, gertrúd, bálna, lófasz, szőnyeg, sárga, london, billgates, hó, atomreaktor, marhapóló, szelep, sör, kulcs, fülcimpa, 90. perc, üljefiam, dehülyevagy.

Egyre gyakrabban szúr és fáj a szívem. Bekaphatja.

Történnek dolgok amiket nem tudsz hova tenni, amikkel nem tudsz mit kezdeni. :DD Olyasmi ez mint amikor meglátod egy ismerősödet kefélni a nőjével/pasijával, ő is látott téged, te is őt, tudjátok is ezt, de mindketten hallgattok róla :D

Haladok. :)

Tartalmas post lett :D

...de annyi gondolat volt a fejemben pár órával ezelőtt. Annyi, de annyi bort megittam azóta...most fogalmam sincs mit akarok (írni). Elszívok egy cigit, iszok még egy pohár bort, és asszem ennyi.