Huniblog

Na most már tele a faszom mindennel és szinte mindenkivel. Szabival kezdve Endrén át egészen apámig. Pár hete, hónapja irogattam itt a Szabi-Endre-féle "házasságról". Na, most feltették az i-re a pontot. Múlt csütörtökön összehívták a bandát, hogy valamit meg kell beszélni. Délután Szabi mondta, hogy pénteken megyünk Rékához születésnapozni, aztán utána kellene menni Zetelakára kajálni és bulizni. Estére az amúgy titoknak szánt terv máris füstbe ment, ugyanis én kérdeztem a többieket, hogy ki mit gondol erről, ők meg néztek mint a lőtt medvét. Na, összeültünk, Szabi feltételezhetően csodálatos monológgal készült és abba kezdett bele amikor mondtam, hogy ne törje magát, tudunk mindenről, és ez most nem fog összejönni. Én szombaton reggel autóval mentem Vásárhelyre, úgyhogy emiatt (sem) egyeztem bele ebbe. Júliánál hiszti van, hogy érettségi alatt szinte minden este bulizik, miközben jó eséllyel elvágják. Ő ezért mondott nemet. Réka másnap ment dolgozni, úgyhogy nem kellett nagy jóstehetség, hogy meg tudjam mondani, ő sem vállalta volna be ezt. Andinál meg nem elég, ha két órával azelőtt előterjeszti az ötletet. Szilvia meg a többséggel megy. Maradt tehát Szabi, Endre és Attila. Bevágták a durcát, mert megmondtam, hogy ezt nem úgy kell felvezetni ahogy ők csinálták. Ketten-hárman tervezgetnek napokkal előtte, minket kész helyzet elé állitanak, aztán csodálkoznak, ha nem tetszenek a dolgok. Mondtam, hogy mehetnek nélkülünk, de ez nekünk most nem jó.

Pénteken elmentünk Rékához, mindenki kólát ivott, mondom, faszák vagytok. 10 órakor valaki hívta Szabit, a hívás végével Szabi mondta, hogy az új munkahelyén valami gebasz van a pénzzel, a főnök mindenkit behívott, ő is kell menjen. Ami viszont érdekes volt, és elsőre is megütötte a fülemet-szememet, utólag pedig még hangsúlyosabb részlet, az az, hogy ő azt mondta, majd bemegy, talán 1 óra alatt odaér. 11 órakor még ült az asztal mellett és cigizett. Na most, akármekkora haver a főnökkel és a személyzettel, neki egyszerűen nincs ilyen mértékű szava és tekintélye ott úgy, hogy 3 hete dolgozik ott. Szóval sehogy sem állt össze az, hogy a főnök kvázi parancsát leszarta ilyen -állitólag- komoly szituban, ráadásul még 2 vagy 3 alkalommal telefonáltak neki 45 perc alatt. Na, mindegy. Endrével ment, közben Timit is hazavitték. Endre elbúcsúzott, ő már nem jön vissza, megy és fekszik le. Néztem, hogy wtf, ilyent azért nem szokott csinálni, furcsa volt. Bő fél óra múlva hívtam, mert nem hagyott nyugodni a kis ördög. Mondom neki, hogy gondolja meg magát, jöjjön vissza. Azt mondta, hogy mindjárt otthon van, nem gondolja meg magát. Hogy mi volt a furcsa? Az autója motorhangját telefonon keresztül is lehet hallani, ráadásul az autóban mindig zene van. Egyik sem volt, a motor nem járt, ezt már akkor tudtam. Ja, ekkor már Attila sem volt ott, állítólag az anyja hívta, hogy vigye haza az autót, mert kell nekik. Jaha, fél egykor. Ráadásul Szilvia hallotta, hogy nem női hang csengett a vonal másik végén.

Ekkor már 90%-ban biztos voltam, hogy hazudtak nekünk és mennek Zetelakára. Újabb 20 perc múlva hívtam Szabit, hogy szóljak neki, nincs nálam házkulcs. Nem csengett be. Érdekes. Attilának Szilvia írt sms-t, a kézbesítési üzenetek nem érkeztek meg. Itt már szinte egyértelmű volt, hogy úton vannak, és nincs térerő. Aztán Szabi írt sms-t, hogy kikapcsolta a telefonját, mert merül le. És akkor beugrott a délutáni eseménysor is. Kértem, hogy adja ide a telefonját, hogy hívjak fel egy németországi gyereket. Azt mondta, nem adja, mert merül az akksi.Végül csak megkaptam a telót, 3 vonalnyi töltés volt még az akksiban. Megjegyzem, 2 nappal azelőtt vette a telefont. Akinek járt a kezében telefon, az tudja, hogy 4-5 óra alatt smsezéssel nem merül le a telefon szinte teljesen. Okos volt a délutáni dumája, legalább megvolt a kifogása arra a rövid időre, amíg nem volt térerő. Ráadásul gyakorlatilag azzal egy időben, hogy Szabi sms-e megérkezett, jött a visszajelzés Szilviának arról, hogy Attila megkapta az üzeneteket.

Még azon az éjjelen, nagyjából 3 óra magasságában megtudtam, hogy Szabi munkahelyén kurvára nem volt senki, amikor ő állítólag ott dekkolt az egész személyzettel és számolgatott. Másnap azt is megtudtam, hogy természetesen semmiféle ellenőrzés nem volt ott, minden a legnagyobb rendben, csupán kellett valamiféle háttérstory. Tegnap pedig minden gyanúm beigazolódott. Lelépett valahova, de a telefont elfelejtette magával vinni, én pedig pont leszartam, hogy majd mit fog mondani. Elolvastam az üzeneteket, szinte minden úgy történt ahogy én azt felvázoltam.
Azután, hogy mi nem voltunk vevők a bulira, ők megbeszélték, hogy csakazértis elmennek hárman,legalább "nem kell nézniük a savanyú pofánkat". Szépen eltervezték, a kivitelezés sem volt túl rossz, de mi nem vagyunk hülyék, meg aztán nem ez az első húzásuk, nyilván gyanakvóbbak voltunk. Pár aprósággal kúrták el a dolgokat, ezzel buktak le. A telefon merülése, ami fizikai képtelenség, Szabi flegmázása a telefonhivás után -amibe amúgy beavatta egyik munkatársát-, Endre autójának hangja, illetve inkább annak hiánya, Szabi és Attila egyszerre való elérhetetlenné válása. Ezek buktatták le őket. Na meg az asztalon hagyott telefon és az én pofátlanságom, vagy minek nevezzem. Mindegy, mert nem bánom. Ki fogom borítani a bilit holnap vagy holnapután.

To be continued...