Huniblog

Totál lehangolt vagyok. Az éjjel nagy buli volt, jól is szórakoztam, de most érzem, hogy nem vagyok feldobva.

Komolyan mondom, ritkaszar érzés, hogy itthon virgonckodok, mint hal a vízben, mig anyu a németeknél napi 16-18 órát dolgozik.

Még szűk 3 hét. Nem lesz egyszerű kibírni. Neki sem. Nekem sem. Shit.

Amikor felébredtem, úgy dél körül, éreztem, hogy rettentően fáj a nyakam és a két karom. Bazdki, mintha leszoptam volna egy elefántcsordát az éjjel, majd kivertem volna egy viziló farkát. Nagyon kemény, alig tudok mozogni. Sokkal faszább party volt, mint amire számítottam. Fél 11 körül hozták ki a kaját, addig táncolgattunk, de nem volt igazán hangulat. Bedobtam 4 szelet sajtos csirkemellet, mivel Lacónak nem kellett a 2, ami az övé volt, így nekem adta ;D Lassacskán előkerültek a borok, amelyet magunkkal vittünk (jó, tudom. Pitiáner dolog vendéglőbe piát vinni, de pénzszűke van, bazdki.). Talán 4 pohár bort nyomtam le, egyet pedig kapott a fehér asztalterítő is. A poharam és a terítő bánta Csilla hirtelenkedését. Eredmény: a pohárból már nem iszik senki, a terítőből meg nem jön ki a vörös folt :D Végülis mindegy, kiizettük a poharat aztán heló. Később bevettem egy adagot a Kreskovaból, majd utána úgy gondoltam, nem fog ártani neki egy kis Sprite, így kevertem a dolgokat.

Ahogy megjött a whiskey, vodka és hasonlók hatása, mindenki haverkodott, és olyan emberekkel témáztam, akihez az életben nem szóltam még, és fordítva. A nyakkendő a fejem tetejére került, meg kb mindenki "megtáncoltatta".

Szerencsémre nem kellett taxival hazajönni, mert elhozott Ildikó faterja. Bár az a 2 kilométer gyaloglás félkómásan, a -15 C°-ban nem volt életem legkellemesebb élménye. Hajnalban beledöglöttem az ágyba, és csak azért keltem fel, mert a tesóm pofázott arról, hogy palacsintát kell sütni. Mondtam, hogy jó, aztán felkteltem. Most sem értem, hogy miért. Alaphelyzetben elküldtem volna a picsába, mert felébresztett. Hm.

Hangulatomhoz illik. Örökzöld, klasszikus :) Enjoy it.

Brr. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára tökönrúgva. Szerencsére nem hemzseg az emléktáramban túl sok ilyen esemény. Azonban a mai délelőtt tui, hogy megmarad.

Frissen hullott hó, überfasza dolog, játszuk azt, amit a kicsik, és menjünk le hógolyózni. Korszakalkotó ötleteik vannak a mai lányoknak, azt hiszem ez kétségtelen. Lényeg az, hogy Zsóka rám akarta rúgni a havat, de 'kissé' félresikerült a mozdulat, és izomból beletörölte a lábfejét a golyóimba. Nem kívánom senkinek bazdki. Ha hirtelen mozdulatot teszek, még mindig érzem, hogy nincs rendben a téma. Azt pedig még elmesélem, hogy épp előtte ajánlottam fel nekik a mogyoróimat -mivel azt akartak kajálni-, és csak azért utasítottak vissza, mert csupán kettő van belőlük, és nincsenek összetörve. 10 perc múlva más volt a helyzet.

Miközben úgy feküdtem a földön, mint a szalonnabőr, épp a suli dokija ment el mellettem, és megkérdezte, hogy van-e valami gondom. Kényszeredett mosollyal, sziszegve odaszóltam neki egy 'nincs probléma, abszolút' félmondatot.

Pénteken valagszaggató szalagavató. Kár, hogy nem tudom, honnan teremtek elő némi kápét, amit majd alkoholra narancslére költhetek. Shit.

Jólvan, kész vagyok. Ma délután-estefele tánc közben ájulásközelbe kerültem. Fasz se érti, mi van velem. Azon vettem észre magam, hogy keringő közben zsibbadnak a karjaim, majd pedig szédülök. Szóltam, hogy heló, ez így nem téma, aztán a történet hátralévő részében figyeltem a többieket. Szerencsére van egy-két formás lányka is a csoportban, akik szép lökháritókkal rendelkeznek. Namindegy, nem ez a lényeg. Szóval mosottszar vagyok, ebben a tempóban pedig nem hiszem, hogy megérem a második X-et. Elüt egy tengeralattjáró, vagy űrhajó, esetleg egy bálna csap majd fejbe az uszonyával, vagy mittudom. Kegyetlen halálom lesz, az tuti. Viszont holnap délkor kicsapnak az iskolából, mivel nem lesz németünk, szóval fasza. Óvodáskori emlékeim tűnnek fel a szemem előtt. Az oszi meg beveheti, nem írom le a holnapra kért akármicsodát. Erre a postra gyűjtöttem egy kis erőt, mert muszáj volt leírnom. Aggódjatok értem, bazdki ^_*

Holnap este pedig kocsmázós-pipázós játék fog zajlani, ha belegebbedek, akkor is. Szombatra két meghívóm is van a diszkóba, és bármennyire is szeretnék elmenni, megbaszott ez a pénztelenség. Money nélkül meg nem fogok pattani, és itthon döglődöm majd. Shit.

Jövő hétvégén viszont szalagavató, melyet mi szervezünk (najó, a többiek, mivel én jórészt kivontam magam a meló alól. Vannak nálam sokkal épeszűbb emberek is az osztályokban). Tegnap egy kisfilmben kaptam főszerepet, és azt hiszem, elindultam Hollywood felé. Úgyse érek odáig, szóval elég is az önámításból.

Most pedig kidőlök, mert még két perc a széken, és leesek róla.

Rákattantam a Quimbyre, néhány napja az dübörög. Nagyon adja.

Szerk.: te leborult mindenség. Egy művész veszett el bennem. Valahol nagyon mélyen. De folyamatosan hozom a felszínre, és lassan én leszek a Paint nagymestere. Közzétenném a képet is, amit összehoztam, de kopirájt meg hasonlók miatt inkább mégsem x))

Eeeeejhaa. Brutális meglepetéseket tudnak okozni az emberek még úgy is, hogy a történet előtt többször is elmondják nekem, mire készülnek. Történt ugyanis, hogy Emes ma odaszólt, hogy ma jön hozzám. Na mondom jólvan, a szokásos hülyülős duma, ofc várlak szivem válasszal tarkítva. Az meg, hogy délután Zsókám is írt egy sömösöt ezzel kapcsolatban, felébresztette bennem a kismanót, meg mittom, elkezdtem telefonálgatni, és hiába próbáltak győzködni, nem hittem el, hogy jönnek ma este hozzám. Azért felkészültem, rendbekaptam a szobámat -majdnem 2 órát szántam rá, bazdki-, és alighogy végzek, Józsi már hív is, hogy vegyek magamra kabátot, és menjek ki a ház elé. Wtf?! Kocsiba be, csajokért el, és nálunk kötöttünk ki. Kisdurva, hogy hoztak egy pohárkészletet, mert szilveszterkor összetörtek néhány borospohharat x)) Na, 'egy szónak is száz a vége', jó este volt, és ha olvassátok mindezt, akkor innen is megy a köszönöm :) <3

Ja, tele van a szobám sörösüvegekkel meg chipes zacsikkal :D

Itt lenne már ideje a szilveszteri összeröffenés felvázolásának, ám túl sok ihletem nincs a blogoláshoz. Pedig lenne miről témázni, az szent. Az is felötlött bennem, hogy a tavalyi elbaszott évet egy rókapartyval kellen zárni, de aztán mégsem akartam az új évet kiütve kezdeni. Összességében bejött az egész, bár voltak események, amik amolyan árnyfolttokként maradnak meg bennem. Talán ha lenne kedvem pofázni róla, akkor részletezném az egészet, de így ennyit erről.

Viszont szétvagyok csúszva, elég rendesen ami azt illeti. Fogalmam sincs, hogy hova pakoltam el pár hete néhány füzeteimet, és sorra mennek ki a fejemből a dolgok. Amellett, hogy ma egy szopatós nap volt a suliban, sikerült összehoznom azt is, hogy elfelejtsem a mai táncpróbát. Meg mondjuk nem is voltam jól. Shit.

Meg a tesóm behozott a házba valami vírust, amit annak rendje és módja szerint ki is sajátítottam magamnak, szóval a téli szezon második lebetegedése is megvolt a részemről. A pozitiv a dologban, hogy az előző évek tapasztalatai alapján azt mondhatom, ha ebből kiverekedem magam, akkor ezt a telet már kihúzom ilyen fasság nélkül.

Van ez a izé, 'újévifogadalom' cucc. Na, ezmi? Hagyjukmár. Nem fogadok meg semmit, és így nem kell majd nyomni a süket dumát, ha netán nem tudom összehozni az egészet ^_*

Az ilyenek helyett inkább csak afféle kvánságaim vannak, meg mittom, remények. Szerencsére abban a tudatban kezdtem el 2010-et, hogy bármi történjék is, 2009-nél gyengébb év nem lehet. Tervek megvannak, ahogy kell. Nyári meló, partyhegyek, jogsi megszerzése meg úgy általában egy jó évet szeretnék, fölösleges basztatások nélkül, és hatalmas pofonok mellőzésével. Jórészt rajtam áll, de tele vagyok pozitiv energiákkal, vagy miafasz ;]]

Egyébként olyanokat álmodok mostanság, hogy az valami beszarás. Legutóbbi pölö: két csaj van nálam, aztán az este közeledtével az egyik hazamegy, míg a másik ittmarad nálam. Pörögnek az események, forr a levegő -meg ilyen lírai micsodák-, egymásra mászunk, és miután megtörténik, aminek történnie kell, elmegyünk egy baszott nagy 'szupermarket' egyik emeletére, ahol nyitott teraszon kávézunk. Érted, éjjeli x órakor. Meg a másik, hogy ilyesmi felénk nemigen van. Jön pár ismerős, helóheló, mizu, meg ilyesmi, aztán két fickó, ilyen hosszú, barna kabátban, fekete kalappal. Egyik havernak bemutatkozik, hogy ő mittudomén kicsoda, és ismerik egymást, meg hasonlók, aztán kis idő múlva elmennek. Egy matuzsálem két mankóval fordul felénk, kezében két pisztoly, és három golyót kapok a hátamba. Az utolsó kép pedig, hogy a lövések után a többiek a két barna kabátos fickó után mennek, mert azok elloptak tőlünk valami aprópénzt. Aztán megébredtem. Bájos story, nemtudom hovatenni.

Mondom, hogy szétvagyok esve. A legfontosabbat talán elfelejtettem. Szerelmes vagyok. Ééés, az egy dolog, hogy itthon is, meg suliban órák alatt is elkalandozok, és bambulok, de egyre gyakrabban álmodok Vele. Höhö.

Nos, fiúklányok, az a helyzet, hogy holnap reggel indulunk az óévbúcsúztató és egyben újévköszöntő esemény helyszínére, a hegyekbe. Van egy fasza kis hétvégi házunk, amely lassan törzshelyünkké válik. Nemvárt bonyodalmak még így az utolsó percekben, a célegyenesben is utunkat állják, amelyeknek egyáltalán nem örülök. Van aki pár perce mondta le a témát, mert külföldre kell utaznia, van, aki a tervezettnél hamarabb hazamegy majd, és ez csak a jéghegy csúcsa. Namindegy, igazából nem ezért akartam postot írni.

Annak okán ugyanis, hogy holnap reggel indulunk, ez az év utolsó bejegyzése tőlem, amelyben lefutom a szokásos illedelmességi köröket. Najó, azért nem csupán kényszerből.

Egy szónak is száz a vége (azaz nem így van, de édesmindegy), két szilveszteri-újévi verssel mindenkinek sikerekben gazad, örömökben teli, negatívumoktól mentes Boldog Új Évet kívánok!

Igaz, hogy még nincs itt az év vége,
De én lehet, hogy négykézláb érek a végére.
Ezért hát, míg stabilan állok,
Boldog Új Évet Kívánok!

Ha a seggedet konfetti borítja,
Ha a farkadon citromszelet lóg,
Ha a zacskódon sült zsír csurog,
Akkor az újévi malacot dugod!
BÚÉK

 

Sokféle jelzőt mondtak már rám, meg bókokat is kaptam már, de azért olyant még egyik lány sem mondott, hogy 'nyáámis vagyok' :D

Uff. Brutális muzsikát találtam youtubeon. A csajnak fasza a hangja ;]]

Na de mivel itt a Karácsony, igy egy alkalomhoz illő dalt küldök Nektek. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet mindenkinek!

És mivel lassan eltelik ez az év is, azt hiszem, épp ideje egy összegzést nyomnom. Az első két hónapja az évnek kimondhatatlanul rémes volt, talán életem legszivatósabb időszaka. Eddig. Több szót nem is nagyon pazarolnék az egészre, felejteni kell ezt.

Aztán látszólag helyrejöttek a dolgok, néhány probléma megoldódott, igy a tavasz so-so nem volt vészes. Bár azt mondják, hogy a tavasz a szerelem, a kapcsolatok és a satöbbi időszaka, rám ez épp forditva igaz. A partyk alatt történő eseményeket erős jóindulattal sem lehet besorolni abba a témakörbe, amiről ez az időszak (kellene) szól(jon). Ennek ellenére jobban szeretem, mint a havas, hideg, zord telet (a Karácsonyt és szilvesztert leszámitva). A nyári meló szerencsére összehozott egy kis casht, igy legalább volt miből élni. Mer' azér a 18. életévembe lépve nem kunyerálhatom a moneyt a felmenőktől. Legalábbis nem mindig. Megvoltak a bulik, a bebaszások (módjával, persze), a röhögések, szal volt egy feelingje az egész storynak.

Az utolsó része az évnek viszont. Atyaúristen. Katasztrófa. Szépen keretbe lett foglalva legalább ez a kikúrt esztendő. 5/10. Köbö. Többet nem ér.

Áh, tudtam, hogy akartam még pofázni valamiről. Anno valahol olvastam (blog, vagy mittom), hogy az ember egy idő után új barátok után kell nézzen. Nem mondom, hogy kiröhögtem akkor az iromány megalkotóját, de azért abszurdumnak tartottam az egészet. Mert a barát az mégiscsak barát, akivel a kisebb-nagyobb ellentétek is áthidalhatók, meg bla-bla-bla. Fasság. Vagyis nem egészen. A barát lehet, hogy ilyen, a gond csak az, hogy előbb-utóbb rájövünk arra, hogy akiket a barátainknak tartunk, azok csupán haverok. Van azért különbség. Naszóval annak ellenére, hogy szkeptikusan olvastam azt a bejegyzést, most rájöttem, hogy kibebaszottul igaza volt a csávónak. Azt a kapcsolatot, amelyet mondjuk két kemény éve szoros barátságként könyveltem el, mára már csak ilyen laza, felszines, ingoványos alapokon nyugvó 'valaminek' tartom. Érdekes dolgokat hordoz magában az élet. Furcsa, hogy most olyan emberkékhez van igazán szoros kötődésem, akiket 2 éve úgy kezeltem, mint 'emberek a tömegben'. Igazából csak remélni tudom, hogy két év múlva nem kell ugyanezeket a szavakat leirnom.

Közben pedig jóra fordultak a dolgok a szilveszteri összeröffenéssel kapcsolatban, köszönhetően annak, hogy rájöttem a fenti okosságokra.

Kurvaélet. Ugye nem csupán szerintem szánalmas dolog, ha egy balfasz (Hulló)Csillag Születik cimű undoritó műsor miatt még a saját családom is leorditja a fejem?! Elképesztő bazdki, ahogy látom az imádatot eziránt a rohadt fasság iránt, miközben engem a világ végére üldöznének, mert engem nem ez mozgat, hanem egy focimeccs. De várjál. Kettő kibaszott tévé van ebben a lakásban, és mindkettőn ez a 0 műsornak kell mennie. Ne, ne kérdezzétek miért. Szerintem igy a tuti, bazdki. Egy kell a faternak, egy meg a tesónak. 3 napja, hogy anyu elutazott, de már érzem ahogy beinditották az 'antihuni' hadműveletet. Abszurdum az egész. Nonszensz, frusztráló téma. Fuck.