Huniblog

Jólvan, kész vagyok. Ma délután-estefele tánc közben ájulásközelbe kerültem. Fasz se érti, mi van velem. Azon vettem észre magam, hogy keringő közben zsibbadnak a karjaim, majd pedig szédülök. Szóltam, hogy heló, ez így nem téma, aztán a történet hátralévő részében figyeltem a többieket. Szerencsére van egy-két formás lányka is a csoportban, akik szép lökháritókkal rendelkeznek. Namindegy, nem ez a lényeg. Szóval mosottszar vagyok, ebben a tempóban pedig nem hiszem, hogy megérem a második X-et. Elüt egy tengeralattjáró, vagy űrhajó, esetleg egy bálna csap majd fejbe az uszonyával, vagy mittudom. Kegyetlen halálom lesz, az tuti. Viszont holnap délkor kicsapnak az iskolából, mivel nem lesz németünk, szóval fasza. Óvodáskori emlékeim tűnnek fel a szemem előtt. Az oszi meg beveheti, nem írom le a holnapra kért akármicsodát. Erre a postra gyűjtöttem egy kis erőt, mert muszáj volt leírnom. Aggódjatok értem, bazdki ^_*

Holnap este pedig kocsmázós-pipázós játék fog zajlani, ha belegebbedek, akkor is. Szombatra két meghívóm is van a diszkóba, és bármennyire is szeretnék elmenni, megbaszott ez a pénztelenség. Money nélkül meg nem fogok pattani, és itthon döglődöm majd. Shit.

Jövő hétvégén viszont szalagavató, melyet mi szervezünk (najó, a többiek, mivel én jórészt kivontam magam a meló alól. Vannak nálam sokkal épeszűbb emberek is az osztályokban). Tegnap egy kisfilmben kaptam főszerepet, és azt hiszem, elindultam Hollywood felé. Úgyse érek odáig, szóval elég is az önámításból.

Most pedig kidőlök, mert még két perc a széken, és leesek róla.

Rákattantam a Quimbyre, néhány napja az dübörög. Nagyon adja.