Huniblog

Szerk.: te leborult mindenség. Egy művész veszett el bennem. Valahol nagyon mélyen. De folyamatosan hozom a felszínre, és lassan én leszek a Paint nagymestere. Közzétenném a képet is, amit összehoztam, de kopirájt meg hasonlók miatt inkább mégsem x))

Eeeeejhaa. Brutális meglepetéseket tudnak okozni az emberek még úgy is, hogy a történet előtt többször is elmondják nekem, mire készülnek. Történt ugyanis, hogy Emes ma odaszólt, hogy ma jön hozzám. Na mondom jólvan, a szokásos hülyülős duma, ofc várlak szivem válasszal tarkítva. Az meg, hogy délután Zsókám is írt egy sömösöt ezzel kapcsolatban, felébresztette bennem a kismanót, meg mittom, elkezdtem telefonálgatni, és hiába próbáltak győzködni, nem hittem el, hogy jönnek ma este hozzám. Azért felkészültem, rendbekaptam a szobámat -majdnem 2 órát szántam rá, bazdki-, és alighogy végzek, Józsi már hív is, hogy vegyek magamra kabátot, és menjek ki a ház elé. Wtf?! Kocsiba be, csajokért el, és nálunk kötöttünk ki. Kisdurva, hogy hoztak egy pohárkészletet, mert szilveszterkor összetörtek néhány borospohharat x)) Na, 'egy szónak is száz a vége', jó este volt, és ha olvassátok mindezt, akkor innen is megy a köszönöm :) <3

Ja, tele van a szobám sörösüvegekkel meg chipes zacsikkal :D