Huniblog

Megint ott tartok, hogy hónapok óta nem írtam. Pedig annyiszor beléptem, annyiszor elkezdtem, és mindannyiszor félbe is hagytam. Elmaradt az évértékelő, talán egy hatfelet adok 2012-re, nem írtam a kibaszott és elbaszott vizsgaidőszakról, nem írtam arról a friss cuccról, hogy milyen balhéba keveredtem bele, meg arról sem, hogy Katiról olyant tudtam meg, amit az életbe nem hittem volna, és ha bebizonyosodik, hogy tényleg megtette amit meséltek, akkor nem teszi ki a vitrinbe amit kapni fog tőlem.

Nem írtam arról sem, hogy elhagytam a pénztárcámat, minden iratommal és szinte minden pénzemmel együtt. Persze nyoma sincs.

Nem írtam arról, hogy érzésem szerin végleg összetört, megszakadt valami, vagy legalábbis elég erőteljesen meggyengült az a kötelék, de arról sem írtam, hogy valamiért nem igazán ütött most szíven, meg nem is érdekel túlságosan. Érdekes,és furcsa ez így leírva. Az emberek elhidegülnek egymástól.

Nem írtam arról sem, hogy bekerült a képbe egy nagyon szimpatikus leányzó, akivel például ma több, mint három órán át beszélgettem nem éppen sablon témákról. Ha minden jól megy -úgyse fog, tipikus- akkor hamarosan leülünk egy kávé -lófaszt, kávétól indultunk, most meg ott tartunk, hogy- sör meg egy bor mellé egy hangulatos romkocsmában aztán beledumálunk az éjszakába. Nem akarom beleélni magam túlságosan ebbe az egész történetbe, mert visszaüthet a téma, de most látok potenciált ebben a helyzetben.

A nők furcsák, és érdekesek.
És végre itt a tavasz.

És most Ágota tudta nélkül -mert persze nem mondtam el neki, hogy én is blogolok- kölcsönveszem tőle a következő pár szót, mert valahol ez most rám is érvényes.

"Egyszer azt érezte, hogy egy fehéren fénylő angyal a vállára teszi a kezét..."

Miután Magdi inkább nem reagált az üzenetemre, miszerint hétfőn este leülhetnénk két pofa sör mellé, én meg mindenképpen akartam valakivel beszélgetni, így elhívtam Violát. Kicsit idiótán jött ki az egész, mert gyakorlatilag -kimondani sem volt könnyű, de leírni is pont olyan szar- ő "csak" második opció volt így. Sajnálom is, mert ebbe későn gondoltam bele, de aztán úgy mentem a G-be, hogy elmondom a történetet neki. Olyan szinten -és ide mindenki képzeljen tizahuszonharmadikon számú pozitiv jelzőt- ez a Viola, hogy azt leírni nem tudom. Szeretek Vele(d) -ja, tudom, hogy kb 2 hónap múlva úgyis elolvasod :D- beszélgetni. Ha nem egy romkocsmában vagyunk, biztosan elsírtam volna magam egy adott pillanatban. És éreztem, hogy kellett volna, jól esett volna, de inkább valahogy elfojtottam. Lehet, hogy kár volt.

Mekkora balfasz vagyok, uramisten :DDD Belinkelek fészen Briginek egy képet amin rajta van a blog linkje, eszemfaszom megáll. :D Észrevetted? Megnézted? Szólj ha igen :D

Pár napja Magdival témáztunk fészen, aztán egy félreértés miatt megsértődött, és bár az sms-ek után azt mondta, nincs gond, mégis úgy érzem, hogy van. Egy pöcs voltam, el is ismertem, nem úgy gondoltam az egészet, és tényleg szarul éreztem magam utána. Remélem belemegy és hétfőn este leülünk beszélgetni. Igazából nem csak emiatt akarok témázni. Kell most valaki, akire rázúdíthatom minden tanácstalanságomat és problémámat úgy, hogy arra reagáljon is. Mondhatnám egy pohár tejnek is, vagy leírhatnám ide is, de az most rohadtul nem segítene. Azon filóztam, hogy Ágotával fogok beszélgetni, de hamar rájöttem, hogy most nem rá van szükségem, hanem Magdira. Hiányzik minden, ami miatt valamikor úgy éreztem, hogy szoros a kapcsolat köztünk.

Mostanság gyakorlatilag ez a legnagyobb problémám. 20 éves vagyok, és nem látom a jövőképet magam előtt. Az egyetemhez olyan szinten nincs kedvem, hogy azt leírni nem tudom. A félév eddigi előadásainak és szemináriumainak kb 25%-án vehettem részt. Teljes érdektelenség. Gondolkodtam azon is, hogy abbahagyom, csak azt nem tudom, hogy utána mit csinálnék. Felkúrja az agyamat ez az egész.

Elöljáróban annyit, hogy van gyomrom, nem élek dobozban, nyitott vagyok, de ehhez nekem is kellett 4 liter sör meg egy csomag cigi.

A főszereplő egy ex-pornósztár, aki addigi munkáját abbahagyva családot alapít, van egy felesége és egy 6-7 éves gyereke. A történetből az derül ki, hogy pénzügyileg nem túl stabil a család állapota, eme probléma megoldására pedig Milos régi pornós ismerőse ajánlj alternatívát. Milos barátunknak felajánlanak egy utolsó filmszerepet, és azért épp neki, mert ő a legjobb a szakmában. Ugyanakkor a művészlélek filmrendező nem árul el neki semmiféle részletet a leforgatásra váró filmről, Milos azonban a gázsi összegét látva aláírja a szerződést. Az 55. percig gyakorlatilag ennyi történik. Van néhány pornójelenet, Milos gyereke egy, az apja főszereplésével készült pornófilmet néz a nyitójelenetben, ám semmi komolyabb nem történik. Leszámítva talán azt, hogy a forgatás során Milost egy kiskorú lány előtt ápolja le térden állva egy összevert nő. Milos kilépne az egész történetből, nem akarja tovább csinálni épp emiatt. De mint mondtam, eddig semmi olyan nem volt, ami kiverné a biztosítékot. Az 57. perctől viszont gyomor, idegrendszer, nyitottság kell, konzervatív életfelfogásúak -meg valamilyen szinten jóérzésű emberek is- itt nyomják ki az egészet a picsába és törlik a gépről a filmet.
A főszereplőnknek vetít a rendező egy filmet, ahol vajúdik egy nő az asztalon. Odamegy egy pasas köpenyben, majd leveszi azt. Elkezdődik a szülés, kijön a baba. A pasas megfogja a bokáinál, ráüt a seggére, ahogy az szokás, a baba elkezd bőgni. Mondjuk azt, hogy eddig még elmegy. És akkor itt fogtam először a fejem és kérdeztem, hogy WHAT THE HOLY FUCK?! ugyanis a csávó előveszi a farkát, majd megdugja az újszülöttet. MIVAAAAN? Anyátok picsája, az van.
Ha én leülök egy filmet megnézni, akkor azt be is fejezem, nem szoktam abbahagyni féltávnál, így folytattam.
Milost bedrogozzák, amikor felébred, akkor nem találja a feleségét, nem érti, hogy miért véres a ruhája és a teste, különböző képek villannak be neki, mint például ahogy egy kést tart egy faroknál, mintha le akarná vágni. Kazettákat talál egy szekrényben, melyeket egyesével betesz a kamerába és lejátssza a rajtuk levő anyagot. Innen tudjuk meg, hogy mi történt az elmúlt napokban. Milos megerőszakol egy ágyhoz bilincselt nőt, levágja a fejét és tovább kúrja. Erőszak, vér, nekrofilia. Egy másik kazettán azt látja, hogy egy pasas őt dugja meg. Homoszexualitás. És csak ezután jön az, ami nálam is betette az ajtót. Milos egy terembe ér, ahol néhány hulla van, meg egy kamera. Visszanézi a kazettát, hogy megtudja, mi történt. A rendező tárt karokkal fogadja -szó szerint- és üdvözli őt egy meleg, családi környezetben. Hogy ezeknek a szavaknak miért van jelentősége? később derül ki. Egy matracon két ember hason fekszik, Milos bedrogozva ráveti magát az egyikre. Kúrja egy ideig, aztán átmászik a másikra, ahol láthatóan erőlködik a behatolással. Ennek a miértjére csak később derült fény számomra. Csatlakozik hozzá egy símaszkos férfi, aki az előzőleg Milos által magáévá tett személyen akciózik. A símaszk lekerül, Milos testvére van alatta. A matracon fekvő emberekről is leveszik a piros maszkot, Milos döbbenten nézi, hogy a testvére a saját feleségét keféli, de ami ez után jön az, az kiborító, undorító, túlságosan beteg. Milos a saját, 6-7 éves fiát döngeti. És én azt hittem, hogy a newborn pornónál nem lehet keményebb jelenet a filmben.
Aztán Milos már a saját házában egy pisztolylövéssel végez magával, a feleségével és a gyerekével. Azt hittem, hogy itt vége. Lófaszt. Az egészre rátesznek még egy lapáttal. A vérben fekvő család szobájában 3 ember, 1 kamera, egyikük pedig a főnöke -vagy miapicsa, mert nem derült ki a filmből, hogy ő végül is kicsoda- utasítására előkészíti a farkát, és innentől -hála a jó égnek- nem látjuk, de a kopasz fickó szavaiból és a csávó rákészüléséből kiderül, hogy a 3 halott embert meg fogja döngetni az a fasz. Kezdve a gyerekkel, mert erre utasították.

Elolvastam néhány kritikát mielőtt ezt megírtam, van ahol 8-asra, van ahol 3-asra értékelték a filmet. Én nem értékelem.
Értem én, hogy mi a mögöttes tartalom. Rohadt világban élünk, és enélkül a film nélkül is el tudtam/tudom képzelni, hogy vannak annyira beteg emberek, akik hasonlókat művelnek mint amit itt bemutattak. A film erre próbál rávilágítani, de valami szájbakúrt beteg módon. Kapunk naturalista ábrázolásmódot, faszt, pinát, szexet, vérfürdőt, gyógyszerektől habzó szájakat, gyilkosságot, meleg pornót, (nemi) erőszakot, és mondjuk eddig rendben is lenne a dolog. Azzal viszont, hogy újszülött megerőszakolását, vérfürdőt, pedofíliát és nekrofiliát is az arcunkba kapunk, szerintem elvetette a rendező a sulykot. Vannak olyan határok, amik átlépése valódi betegségre utal. Ha jól olvastam, akkor első filmje volt ez a szerb fószernek. Szépen bemutatkozott. Kell egy bizonyos fokú "betegség" ahhoz is, hogy ezt végignézd, persze. De ahhoz, hogy egy ilyent kitalálj, sőt, filmre vidd, ahhoz elborult, sötét elme és ember kell, amit/akit én nem kezeltetnék, hanem úgy, ahogy van egy tarkólövéssel elintéznék. Felzaklató, idegrendszert és gyomrot nem kímélő alkotás volt ez, amit ha meg akarsz nézni, ne barátnővel vagy lánnyal tedd. Sőt, inkább egyedül, de azt is csak akkor, ha tudod magadról, hogy kibírod.

Yep, asszem újra írni fogok. Most nézem, hogy 3 hónapja nem írtam ide semmit, pedig lett volna téma rendesen. Igazából sajnálom, hogy augusztusban nem írtam le a történéseket, de most már két okból sem fogom elkezdeni az akkori események ecsetelését. Egyrészt azért nem, mert aktualitásukat vesztették, másrészt meg azért nem, mert már nem tiszta minden részlet, aztán hülyeséget nem akarok írni.

Hogy mi történt azóta? Semmi és minden. Elkezdtem a másodévet, de olyan szinten leszarom néha, hogy néha már nekem is fáj. És most is leszarom, épp ezért nem fogok erről írni.

Írok inkább arról, hogy nemrég Ágotával csúnyán beboroztunk, aminek egy igen súlyos beszélgetés lett a vége. És még most is beleborzongok, ha visszagondolok rá. Jó értelemben, ofkorsz. :) Az, hogy megmutatta a blogját, omfg, mindenképpen jól esett. Tudtam, hogy van, tudtam, hogy ír ő is, de mindig titkolta. Néztem ki a fejemből, mikor belőtte a címet és megnyitotta a blogot. Elvileg én már jó ideje nem blogolok, azaz töröltem az egészet a picsába. Ja, megfordult a fejemben, de túlságosan is ragaszkodtam -és most is ragaszkodom- ehhez a fasz se tudja hány százezer karakterhez, ahhoz, hogy végleg eltöröljem az egészet. És most az a keleti kérdés, hogy elmondjam Ágotának, hogy mégis írok, avagy ne. Na, nem mintha olyan dolgokat olvashatna itt amiről amúgy nem tud(hat), de valahol ez most elvi kérdés. Mindegy, erre még alszok párat.

Tegnap este két sör között eldöntöttem, hogy elmegyek a csajokkal bulizni. Jó, nem én, hanem az addig elfogyasztott alkohol mennyisége döntött, de ez most csak részletkérdés. Óriási party volt, mind a 40 ember macskarészegre (van ilyen szó? nincs. nembaj, most már van. Kazinczy reinkarnációja vagyok, vagy miafasz) itta magát, de a legszebb az egészben, hogy ott volt Kati is. Nyári story, azt hittem túl vagyok rajta. Lófaszt. Mondjuk erre már akkor rájöttem amikor egy pöcs azzal kezdett fenyegetni pár hete, hogy Kati fogja megbánni azt, hogy én vele balfasz vagyok. Hajnali egykor hivott az a fasz, előállt nekem ezzel a dumával, én meg annyira felkúrtam magam, hogy egy hajszálon múlt, hogy nem ültem vonatra és nem jöttem haza, hogy két oltári pofon között elküldjem az anyjába. Más kérdés, hogy aztán amikor hazajöttem, mintha elnyelte volna őt a föld, 2 éjszaka alatt sehol sem tudtam megtalálni. Na, back to our story. Szóval az éjjel Kati is ott volt, és nyilvánvalóan gyenge napot fogott ki, mert két kör vodkától olyan csodálatosan kialakult, hogy önkéntes külső segítség igénybevétele nélkül a lábán sem tudott volna állni (de kurva szofisztikáltan írtam ezt le). Kivittem a friss levegőre, ott beszélgettünk meg támogattam őt vagy hány hosszú percen át, aztán meg akart csókolni. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ilyen gentleman, mint az éjjel, ugyanis nem hagytam. Láttam, hogy nem ő, hanem az alkohol akar bemászni a számba, én meg valamiért erre nem voltam vevő. Átlagos esetben, átlagos noname csajjal biztosan nem problémázok ezen, de ez más volt. És akkor itt jöttem rá igazából, hogy mégsem tettem túl magam rajta. Az, hogy később egyik ismerősével, exével, babámfaszatudjakivel lelépett és talán még le is feküdt vele, más történet. És a durva az, hogy ha netán keféltek is, akkor sem tudok haragudni rá.

Az igazság az, hogy nem tudom mivel zárjam le ezt a "szezonnyitó" posztot.

Ha lenne energiám és kedvem, akkor 40 ezer karakterből álló postot írnék az elmúlt másfél hét eseményeiről, arról, hogy ki kivel kavart/feküdt le, ki kinek az ellensége, miért nem akarja Endre, hogy az ikrek jöjjenek jövő hétvégén bulizni, milyen storyval érem el, hogy ebből mégse legyen baj. Írnék arról, hogy mi a szitu Kati és köztem és arról is, hogy fogalmam sincs, mit akarok és mi lenne jelen helyzetben a legoptimálisabb döntés.

De nincs energiám és nincs kedvem, a sör megnyomott, inkább alszok.

...csak egyszer szeretnék belenézni egy női agyba, de komolyan. Pedig azt hittem, hogy valamilyen szintem értem őket meg a gondolkodásmódjukat. Ha a holnap este sem ad komolyabb választ a Katival kapcsolatban felmerülő kérdésekre akkor tényleg össze leszek zavarodva.

Na, meg úgy néz ki, hogy egy faszfej szétverné az agyamat. Egy másik fasztól megtudta a számomat, aztán várom, hogy mikor hív már fel. Belegondoltam abba, hogy talán nem is lenne hülyeség, ha megverne a haverjaival. Én túlélem, Júliáról végképp leszállna, ráadásul ha feljelentem, akkor őt bevágják a rácsok mögé, mert igen komoly priusza van már. Szóval ha úgy van, akkor állok elébe. Ennyi áldozatot megérne nekem ez az egész.

Rendezvényszervezés, meló, esti foci, sörözés. Ez tölti ki a napjaimat mostanság. Mondjuk a foci az pár napja parkolópályára került, mert egy izomhúzódást nem vettem elég komolyan és rásérültem, valamint tegnapelőtt este olyan rúgást kaptam, hogy meglehet, hogy eltörött a bal lábamon a nagy lábujjam. Arra viszont még nem volt időm, hogy elmenjek egy kivizsgálásra.

Amúgy meg úgy tűnik, hogy alakulgat valami egy Kati nevezetű hölgyeménnyel, to be continued...:D

Ja, ma végre sikerült a tesóm sofőrvizsgája, hétvégén nagyon durván megalázzuk a májunkat.