Huniblog

Tudtam, éreztem, hogy nekem ez megint nem jöhet össze, nem is jött. Egy ideig kurvaideges voltam, de aztán már inkább csak csalódott, végül beletörődtem, és inkább összeszedtem maga, hátha valami jó is kisülhet a dologból. Délután már beszedtem borból meg szilvapálinkából, Endrénél Jagert, whiskeyt, sört és bort ittam, de meglepő módon nem voltam részeg, sőt. Egyértelműen a józanok közé tartoztam. Éjfél körül jött az ötlet, hogy menjünk bulizni, Réka úgyse iszik, Endre odaadja az autót. Jó, menjünk. Közben Timi irta, hogy ők mennek a Rioba, úgyhogy rávettem a bandát, hogy mi is oda menjünk. Nem sokkal később kiderült, hogy ott szar a buli, ők átmennek a Randiba, úgyhogy megint változtattam a terven, és oda mentünk mi is. Sörözni akartunk, de egyszerűen kifogyott a készlet, vodkát és/vagy whiskeyt meg inkább nem iszok diszkóban azon egyszerű ok miatt, hogy kurvadrága. Azzal volt szerencsénk, hogy Endre otthonról hozott egy üveg Passiont, amit már az autóban elkezdtünk inni, aztán a többit a diszkó előtt, hóesésben lőttük le. Egyébként elvesztettem az időérzékemet, fel sem tűnt, hogy már 3 óra körül járt az idő, amikor a banda részegebb felével elindultunk haza. Endre már bent is hányt valami műanyag poharakba, kitámogattam az autóig, ott meg indulásig az alvás-hányás-alvás-hányás ciklust ismételte. Hazavittük, egyedül ment be a házba, amin elég rendesen elcsodálkoztam. A hírek szerint a mai napot világvégeként élte meg, mindene fájt, hányt, ilyesmik. :D Szabi se dicsekedhet mondjuk, mert az éjjel ő is 3-4 alkalommal adta ki magából a fölösleget, ma délután 5-kor meg azt mondta, hogy vezessek én, mert ő még részeg :DD

Fél 5 körül értem haza, majdnem egy órán át beszélgettem Júliával telefonon, de szinte semmire sem emlékszem. Pedig tuti, hogy valami nagyon fontos volt, mert nem várhatott délutánig.

Na, de amin ma egész nap pörögtem az az, hogy wtf van most Timivel. Rohadt jól tudok beszélgetni vele akár órákon keresztül is, de tegnap éjjel annyira más volt, hogy nem tudtam hova tenni. Elvoltunk, meg minden, de valamiért furcsán viselkedett, le se tudom írni igazából, hogy milyen volt.

Hajnalban írtam neki egy smst -ez, meg a Júliával való beszélgetés témájának elfelejtése mutatja, hogy azért be voltam baszva én is-, de volt annyi eszem, hogy ne irjak olyant amit nem kéne. Ami biztos, hogy a lehető legrosszabbkor jön most ez a tavaszi szünet.

Na, majd csak kialakul valami, vagy kiderül az, hogy nem alakul ki semmi. De már azzal is kialakulna valami.

Bonyolódik a helyzet. Ma eldőlt, hogy mivel holnap Endrének születésnapja van, ezért este meglepjük őt. A program jónak tűnik, fél 10 körül megyünk majd hozzá, addig meg Timi is hazaér Vásárhelyről. Szóltam is neki, hogy jöjjön, ma este viszont kiderült, hogy -közben válaszolt egy sms-emre, még nem merem elolvasni- állítólag Réka nem bírja őt, mert haverok Réka pasijával, Zsolttal, ezért nem jön. Annyira nonszensz, annyira értelmetlen, annyira kiakasztó és annyira hülye indok ez, hogy nem tudok mit kezdeni vele. Holnap megyek bort venni, és egyúttal beszélek Rékával, hogy ha mégis jönne Timi, akkor ne legyen balfasz, és viselkedjen úgy ahogy kell. Tegye félre minden elméletét és elképzelését, mert ha valami olyant csinál, amivel elbassza az estét, akkor nagyon csúnyán beolvasok neki.

Nagyon rég volt amikor ennyire szerettem volna, ha összejön valami, erre lehet, hogy elbaszódik az egész, akkor meg kurvaideges leszek.

Kár, hogy tegnap nem volt időm megírni ezt a postot, mert olyan faszipántosan megvolt a fejemben, most meg egyrészt nem is emlékszem rá, másrészt nem is vagyok olyan hangulatban, mint tegnap. Na mindegy.

Az úgy történt, hogy hajnali 4-kor feküdtem, de fél 8-kor keltem, ugyanis előző este azt mondtam Timinek, hogy 9:30 magasságában viszek neki Activiát meg almát. Le is esett nekem, hogy nem vette a lapot, hogy komolyan gondolom, így még jobban fel voltam spanolva. Na, el is mentem a bentlakáshoz, hivom telefonon, mondom, hogy jó volna ha kijönne, mert megérkeztem. Kijött, nézett, mint a lőtt medvét, meg jól láthatóan meglepődött és örült. Nem tudom most leírni normálisan ezt az egészet, de volt egy érdekes feelingje a történetnek. :D

Mondtam neki, hogy jöjjön este partyzni, de láthatóan beteg volt, úgyhogy kb esélytelen volt az egész. Egyébként nem volt egyszerű a tegnap este, mert a melegítéshez sem volt sok kedvem, a bulihoz főleg nem, aztán amire előbbi során megjött volna a kedvem, és elkezdtem volna normálisan inni, a többiek elkezdtek sietni, szóval fuck. Nem volt életem bulija, bár többé-kevésbé jól elvoltam. Aztán kettő előtt Magdival leléptünk hozzánk, kajáltunk egyet, és beszélgettünk amíg a többiek hazaértek. Na, ez jobb volt, mint a buli. 5 órakor beleborultam az ágyba, ébresztőt belőttem a telefonon meg a laptopon is, a biztonság kedvéért meg irtam Júliának egy smst, hogy fél 8-kor kezdjen el hivni és addig ne hagyja abba amig fel nem veszem :D Meg is ébredtem, beszéltem is vele, aztán gondoltam, hogy még 15 percet alszok, aztán főzök egy kávét mielőtt Magdi hazamenne. A vége az lett, hogy negyed 9-kor Magdi hivott, hogy ébredjek már meg és engedjem őt ki :D Visszafeküdtem, aludtam 11-ig, bementem órára, aztán Brigivel hazajöttünk. Mind a ketten olyan hullák voltunk, hogy adott időszakban kb 20 kilométeren át egyikünk se mondott semmit :D Ágotánál ittunk egy kávét, most van még két korty söröm, aztán alszok egy normálisat, feltéve, hogy a Tizenegy perc című könyv -amit Timi ajánlott- nem fog meg annyira, hogy még ma éjjel kiolvassam. :D

Egyre jobban megkedvelem amúgy őt. :)

Két és fél órán keresztül témáztam Ágotával telefonon, gondolkodtam, és akkor végleg eldöntöttem, hogy neki is megmutatom a blogot. Azt mondtam neki, hogy ezt írásba is adom, hát itt van :D

Timivel meg egész jól megvagyunk, rengeteg a közös téma és közös tulajdonság, de nem akarom túlságosan beleélni magam a helyzetbe, nehogy igaza legyen Magdinak és nagyon csúnyán pofára essek. :D

Szeretem az értelmes nőket. Még akkor is, ha nem úgy jövök ki a szituból ahogy arra számítottam. Bár ebből még akármi is lehet. ^^ Nem is tudok most többet írni, pedig ezt egy nagyon pozitív hangvételű és hosszabb terjedelmű posztnak szántam. :D

Namindegy. Rybak.

Na szopjon ki az egész tetves világ.

DE IGEN.

Hogy a gecibe lehet 4 pohár bortól olyan geci másnapos lenni, mint amilyen most vagyok? Elképesztő.

Azt írtam, hogy az emberek elhidegülnek egymástól. Aztán lehet, hogy mégsem. :)

Vissza kell fognom magam, mert pár pohár bor után hajlamos vagyok olyan dolgokat is elmondani, amit nem kellene. Épp ezt magyaráztam Ágotának valamelyik hajnalban, hogy nem olyan egyszerű ez az egész, és nehéz csinálni.

Hajnaltájt épp a halálról beszélgettünk Ágotával. Btw ennyire voltam attól, hogy megmutassam neki a blogot: [--], ráadásul még el is szórtam a levegőbe egy-két mondatot amiből rájöhetett volna, hogy még mindig írok, csodálkoztam, hogy nem vette a lapot. A lényeg, hogy ecseteltem, hogy milyen elbaszott egy felfogásunk van ezzel a halál témával kapcsolatban, mert mindaddig tabu az egész, amíg be nem következik egy haláleset. Sem a családban, sem az iskolában, sehol nem beszélnek a gyerekkel arról, hogy mi is ez, aztán csodálkozunk, hogy nem tudja feldolgozni ha megtörtént. Azt gondolom, hogy én így, 21 évesen fel tudom fogni az egészet, el tudom fogadni, fel tudom dolgozni, fel tudnám dolgozni viszonylag egyszerűen ha a közvetlen környezetemben megtörténne az elkerülhetetlen. meghalna valaki. Erre meghal Cipő, akit személyesen nem ismertem, a zenéjén -amit egyébként szeretek- kívül semmi sem köt hozzá, és mégis megkönnyezem. Pedig nem ismertem. Nem tudom, hogy milyen ember volt "civilben". Kemény dolgok ezek.

Örülök, hogy ott lehettem egy Republic koncerten, ég Veled!