Huniblog

Yep, asszem újra írni fogok. Most nézem, hogy 3 hónapja nem írtam ide semmit, pedig lett volna téma rendesen. Igazából sajnálom, hogy augusztusban nem írtam le a történéseket, de most már két okból sem fogom elkezdeni az akkori események ecsetelését. Egyrészt azért nem, mert aktualitásukat vesztették, másrészt meg azért nem, mert már nem tiszta minden részlet, aztán hülyeséget nem akarok írni.

Hogy mi történt azóta? Semmi és minden. Elkezdtem a másodévet, de olyan szinten leszarom néha, hogy néha már nekem is fáj. És most is leszarom, épp ezért nem fogok erről írni.

Írok inkább arról, hogy nemrég Ágotával csúnyán beboroztunk, aminek egy igen súlyos beszélgetés lett a vége. És még most is beleborzongok, ha visszagondolok rá. Jó értelemben, ofkorsz. :) Az, hogy megmutatta a blogját, omfg, mindenképpen jól esett. Tudtam, hogy van, tudtam, hogy ír ő is, de mindig titkolta. Néztem ki a fejemből, mikor belőtte a címet és megnyitotta a blogot. Elvileg én már jó ideje nem blogolok, azaz töröltem az egészet a picsába. Ja, megfordult a fejemben, de túlságosan is ragaszkodtam -és most is ragaszkodom- ehhez a fasz se tudja hány százezer karakterhez, ahhoz, hogy végleg eltöröljem az egészet. És most az a keleti kérdés, hogy elmondjam Ágotának, hogy mégis írok, avagy ne. Na, nem mintha olyan dolgokat olvashatna itt amiről amúgy nem tud(hat), de valahol ez most elvi kérdés. Mindegy, erre még alszok párat.

Tegnap este két sör között eldöntöttem, hogy elmegyek a csajokkal bulizni. Jó, nem én, hanem az addig elfogyasztott alkohol mennyisége döntött, de ez most csak részletkérdés. Óriási party volt, mind a 40 ember macskarészegre (van ilyen szó? nincs. nembaj, most már van. Kazinczy reinkarnációja vagyok, vagy miafasz) itta magát, de a legszebb az egészben, hogy ott volt Kati is. Nyári story, azt hittem túl vagyok rajta. Lófaszt. Mondjuk erre már akkor rájöttem amikor egy pöcs azzal kezdett fenyegetni pár hete, hogy Kati fogja megbánni azt, hogy én vele balfasz vagyok. Hajnali egykor hivott az a fasz, előállt nekem ezzel a dumával, én meg annyira felkúrtam magam, hogy egy hajszálon múlt, hogy nem ültem vonatra és nem jöttem haza, hogy két oltári pofon között elküldjem az anyjába. Más kérdés, hogy aztán amikor hazajöttem, mintha elnyelte volna őt a föld, 2 éjszaka alatt sehol sem tudtam megtalálni. Na, back to our story. Szóval az éjjel Kati is ott volt, és nyilvánvalóan gyenge napot fogott ki, mert két kör vodkától olyan csodálatosan kialakult, hogy önkéntes külső segítség igénybevétele nélkül a lábán sem tudott volna állni (de kurva szofisztikáltan írtam ezt le). Kivittem a friss levegőre, ott beszélgettünk meg támogattam őt vagy hány hosszú percen át, aztán meg akart csókolni. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ilyen gentleman, mint az éjjel, ugyanis nem hagytam. Láttam, hogy nem ő, hanem az alkohol akar bemászni a számba, én meg valamiért erre nem voltam vevő. Átlagos esetben, átlagos noname csajjal biztosan nem problémázok ezen, de ez más volt. És akkor itt jöttem rá igazából, hogy mégsem tettem túl magam rajta. Az, hogy később egyik ismerősével, exével, babámfaszatudjakivel lelépett és talán még le is feküdt vele, más történet. És a durva az, hogy ha netán keféltek is, akkor sem tudok haragudni rá.

Az igazság az, hogy nem tudom mivel zárjam le ezt a "szezonnyitó" posztot.