Huniblog

Apám néha elképesztő tud lenni. Kezdjük mondjuk azzal, hogy gyakorlatilag egész nyáron én voltam az, aki mindenre ugrott, aki mindent csinált itthon, mert a tesómnak mindig volt valami kifogása. Jaha, a buli az jogos kifogás ilyenkor...

Szóval most rám bízott valamit újfent, én meg nem teljesen úgy csináltam, ahogy ő elképzelte, és emiatt megérkezett ide az összes szent az égből. Nem tudom, hogy miért gondolja, hogy egy robot vagyok, és mindent tökéletesen megoldok. Érdekes módon a tesómmal szemben nincsenek ilyen elvárásai. Az mondjuk nehéz is lenne, hogy vele veszekedjen valami miatt, mert ha az ember nem csinál semmit, abban hiba nem lehet, ugyebár.  Áll a bál, és most már kezdem nagyon unni, hogy mindig én vagyok a köcsög.

Szar érzés, hogy azt veszem észre, minél inkább pörgök, teszek valamit, hajtok, annál többet basztatnak, annál többet akarnak és várnak el tőlem.

Ráadásul jönnek még ilyen alaptalan vádaskodások, mint amit ma kaptam egy félreértett félmondat miatt. Persze a köcsög megint én voltam, whatafuckin'surprise.

Tudom, mint egy fürdőskurva, úgy rinyálok, de ez van most.

...az az utolsó pohár...És tényleg nem. Mondjuk meglehet, hogy már az azelőtti sem. Szombaton elmentünk az EMI-táborba, kellett már valami fesztigyál fesztivál. Mivel voltam olyan hülye jófej, hogy bevállaltam a sofőr szerepét, így csak energiaitalt ittam, bár abból kurva sokat. Aztán szó volt arról, hogy vasárnap is megyünk, de délután aztán kiderült, mégsem. Engem annyira nem is viselt meg a dolog, de Júliát kegyetlenül :D

9 órakor hívott Endre, hogy megyünk-e, negyed óra múlva itt van az autóval. Én nem láttam még olyant, hogy egy lány 15 perc alatt elkészüljön, de Júliának sikerült. Csodálkoztam is. Na, hát az egésznek a lényege az volt, hogy megittunk x+1 kör vodkát, és konkrétan fogalmam sincs hányas számot takar az x. Úgy bebasztam, mint az albán szamár, az asztalra borulva aludtam. Hajnali 2 körül indultunk haza, és volt egy félperces kilengés, amikor azt hittem, megszületik a vuk család, de aztán mégsem jött össze. Legalábbis úgy emlékszem. Aztán én az utat végigszunyáltam.

Konkrétan nem sok mindenre emlékszek, rohadtul fáj a fejem, ráadásul még most sem vagyok kijózanodva.

Na, kiderült, hogy a tesómmal együtt jöttem haza :D Nem emlékeztem, hogy ő is bejött velem a házba.

Eleget ittam ahhoz, hogy elővegyem a kicsengetésen és banketten készült dvd-ket, és megnézzem őket. Eleddig nem tudtam rávenni magam, egyszerűen nem akartam látni azokat a képsorokat. Kár volt ennyi bort inni... Megnéztem, rengetegszer borzongtam bele, rázott ki a hideg. Több dolog is új értelmet nyert egyébként, és mindvégig pörgött az agyam, bevillantak képek, fontos momentumok, feledhetetlen pillantások, ilyesmi. Egy dologra viszont egész biztosan jó volt a megnézése: rájöttem, hogy a közeljövőben nem nézem újra. És ezt a letargikus hangulatot megkoronázandó, itt van ez a szám is, ami szintén emlékeket idéz.

Jó nagy fasz vagyok, megírtam, és nem publikáltam az este -.-

Ezúttal viszont nem hagytam ki, amúgy is pörögtem az este, még annak ellenére is, hogy átmelóztam az egész napot. Délután hívott fel egy lány, az egyszerűség kedvéért legyen Réka a neve, hogy mit csinálok este. Ráérek, nincs dolgom, okay, majd este még beszélünk. És 8 körül tényleg hívott, aztán fél óra múlva már itt volt. A family ma nem sem volt itthon, úgyhogy nyugisan megihattunk egy kevéske bort -amiből még maradt, és írás közben iszogatom-, megnézhettünk egy filmet, amiből ofc nem sok mindenre emlékszek. Ja de, Jessica Alba, de ezzel a pozitívumok sora le is zárható. Szóval megnéztük a filmet, aztán kellemesen mókáztunk :) Arról meg inkább nem beszélek, hogy miképpen tudtam kiengedni a házból úgy, hogy apám ne ébredjen fel. ^^

Üres volt a ház az este, én meg nem akartam egyedül inni lenni, így szóltam Rékának, Júliának, Szilviának, meg a tesómnak, hogy a vacsorát azt én főzöm, úgyhogy otthon ne tömjék tele magukat. Állítólag isteni lett a spagettim a bolognai mártással együtt, szóval egy kicseszett zseni vagyok ^^

Előkerült a banketten készült dvd, aztán addig baszogattak, hogy muszáj volt belenéznünk. Kicsit féltem, hogy milyen képsorok lesznek majd a videón rólam, de többé-kevésbé tűrhető volt, faszipántosan összevágta a srác. Bár egy-két kompromittáló részlet így is van benne, de nem vészes.

Úgy érzem, hogy bebaszott a bor, mert eléggé nehézkesen megy az írás, meg olyan össze-vissza fasságnak tűnik ez a post. Igazából nem csodálom, mert már 36 órája ébren vagyok, az éjjel nem aludtam, és úgy tűnik, ma éjjel sem fogok túl sokat. Nem is lenne gond ezzel, ha egy állat helyen innám albánszamár részegre magam, de nem, itt döglök a laptop előtt, mert van valami meló, amit szűkös határidőn belül be kell fejezzek, és napközben meg nincs időm vele foglalkozni. Kíváncsi vagyok, meddig bírom.

Rohadt jól indul ez a hét is, nem sokon múlt, hogy eltörjem a jobb mutatóujjamat gépészkedés közben. Végül megúsztam annyival, hogy csontig vágtam el, 3 centi hosszú és kb fél centi széles seb virít most rajta.

Kreatív a cím, tudom, de mivel úgy érzem magam, mint a mirelit csirke a mikróban, azaz kurvaszarul, így jobb nem jutott eszembe.

Meg aztán ez a röpke post tartalmilag is kapcsolódik az előzőhöz, ugyanis még mindig rohadtul fáj a térdem. Fél órányi vezetés vagy gyaloglás után azt érzem, hogy szétszakad. Ebből kifolyólag a mai napot is végigdöglöttem itthon, lófaszt sem csinálva. Estére meg rendesen bedagad. Tegnap este mondjuk nem volt bajom vele, szépen viselkedett amíg vodkáztunk.

Hatalmas ütést kapott a térdem az előbb, nagyon remélem, semmi komoly, mert nem akarom a nyár hátralevő részét sérülten eltölteni bazdmeg.

Ma megvolt a szerződés aláírása, mostantól hivatalosan is van lakásunk jövő júliusig, úgyhogy beütött a hapiness \o/ más kérdés, hogy hulla vagyok, és nem igazán adja így az érzés, de nempara.

na, ez egy ilyen összevissza semmitmondó post lett, tessék megelégedni vele.