Huniblog

Edit: Annyira összefolytak a napok, hogy 3 nappal a történtek után esett le, hogy húbazdmeg, az nem is péntek, hanem szombat este volt. -.-
 

Igazából ezt a posztot már egyszer megírtam, szombat vasárnap hajnalban, viszont valamiért nem volt automatikus mentés, véletlenül rossz helyen nyomtam backspacet, úgyhogy ment a kukába az egész, és nem volt lelki erőm újraírni.

Az történt, hogy péntek szombat este Endre hívott, igyunk meg valamit Timi és Enikő társaságában. Percek alatt összekaptam magam, aztán útközben derült ki, hogy Alpár is jön majd. Azt tudni kell, hogy Timi Endrével kavargatott, Enikő meg Alpár pedig kéthavonta találkoznak kb, de mindig összejönnek a dolgok náluk. Szóval ekkor már tudtam, hogy a magányos harcos szerepe jut majd nekem. Enikő mondta ugyan, hogy otthon alakulóban van valami egy arccal, úgyhogy az Alpárral való malackodást skippeli, de túl jól ismerem ahhoz, hogy mindezt be is vegyem. Meg amúgy is, ő is "csak" egy nő. Aztán természetesen bejött, amire számítottam, sofőrré avanzsáltam, ők négyen meg a hátsó ülésen játszadoztak. Szerencsére nem túl sokáig, mert Enikő hamar lelépett. Endre hazakísérte Timit, aztán bő fél órás várakozás után ilyen brainstorming alapon eldöntöttük, hogy megyünk a Rioba. Sör, vodka, meg valami irtó rohadt szar piakeverék volt a terítéken, utóbbiról még most sem tudom, mi volt igazából, de csodálkoztam, hogy a Vuk családot nem küldtem ki a szabad ég alá tőle. A buli nem volt valami hatalmas, és állítólag nem sokkal az érkezésünk előtt lépett le onnan Magdi. Örültem is, hogy nem futottunk össze.

Viszont a hétvégére már megint van program, ugyanis meg kell ünnepelnünk a tizenkilencediket is. Azt már most tudom, hogy nem lesz olyan, mint az eddigi összeröffenések, mert egy sima fészen való beszélgetés alatt is érzem a feszkót Magdi és köztem. Meg mondjuk szerintem ő is. Másképp nézek rá is a múltkori akciójuk után, és ezt tudja, bár megpróbálja kizárni a történteket. Meg aztán a hátam közepére sem kívánom ezt a lightos partyt, de nincs pofám azt mondani, hogy akkor mégse legyen semmi.

Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy a túl sok vagy a túl kevés pia miatt történt-e az, ami ma este/éjjel. Ugyanis volt egy lány, akivel eléggé összemelegedtünk, aztán úgy megszakadt az egész történet, és inkább meghagytam őt Endrének, akivel aztán nagyon jól megvoltak ők ketten. Valahol bánom is, hogy nem startoltam rá úgy rendesen a lányra, valahol meg nem. Tudom azt, hogy holnap már utazik is haza, ilyen egyéjszakás kalandnak meg nem őt képzelem el. Ugyanakkor mégis maradt bennem egy űr, valami hiányérzet, ami azt mondatja velem, hogy igenis jobb lett volna összekavarni vele. Őszintén szólva fogalmam sincs, és azt sem tudom, mi késztetett arra, hogy ezt ide leírjam ennyire beállva. Namindegy, majd még beszélek vele.

Ami viszont jó hír, hogy gyakorlatilag lefoglaltuk a lakást, beszéltem a tulajjal, jövőhéten pedig aláírjuk a szerződést egy évre. Nem kicsit örülök ennek, mert nagyon jó állapotú lakást kaptunk relatív olcsón.

Most meg talán jobb lenne aludni, mert egyrészt fél 5 van, másrészt iszonyatosan megütött a sör-bor-vodka-házipálinka kombó, harmadrészt meg meguntam a firefox helyesírásellenőrzőjét használni, hogy ne legyne tele értelmetlen szavak sorával ez a poszt. Még volt egy negyedrészt is az eszemben fél perccel ezelőtt, de már nem emlékszem rá.

Úgy bizony, ismét itt, és talán reaktiválom magam blog-ügyileg. Egyrészt megjött hozzá a kedvem, másrészt van amiről írni, harmadrészt meg nem akarom ugyanazokat az embereket sokadjára is ugyanazokkal a problémákkal traktálni, és ha valami bassza a csőröm, akkor azt nem tudom magamban tartani. Ha meg nagyon bassza, akkor többször kell kiadjam magamból, hogy megértsem, feldolgozzam, ilyesmi.

Na, vissza az időben, egészen május végéig ugrunk. Megvolt a ballagásunk, aminél jobban csak egy pár dolog viselt meg eddigi életem során. Nem volt egyszerű, és még mindig nem tudtam teljesen felfogni azt, hogy akkor volt ez a négy év, ami alatt többször is torokra vettem a félszemű kobrát (képletesen ofc), de az idő többsége az rohadt jól telt. Tehát a ballagás napján hatalmas eszem-iszom, másnap meg masszív hangover, ugyanis annyira bebasztam, mint az albán szamár, amit mi sem illusztrál jobban, mint, hogy úgy 10 óra alvás után felébredve még részeg voltam. Ilyen előzményekkel vágtattam neki a bankettnek, ahol bár nehezen rázódtam bele az újbóli ivászatba, de aztán felvettem a többiek ritmusát, és bár nem ismételtem meg az előző éjszakai performanszomat (mert a bankett után legalább tudtam, hogy hány órakor és hogyan jutottam haza), de elég rendesen beálltam.

Az érettségiről nem pofázok sokat, úgyis fölösleges, megvolt, nem rossz eredménnyel, kb ennyi a lényeg belőle. Bejutottam az egyetemre is, ráadásul oda, ahová szerettem volna, és tandíjmentes helyre, úgyhogy ezzel jóság van.

Na de részben arra késztetett, hogy újra írjak, az egy alattomos, fájdalmas és váratlan pofoncsapása az életnek. Elvileg meg volt beszélve, hogy négyen megyünk majd a kintlakásba, ha bejutunk az egyetemre. Bár konkretizálva nem volt, és 100%-os döntés sem, de ilyen nyílt titokként kezelte mindenki, gyakorlatilag tényként, hogy együtt élünk majd. Na, a nagy lófaszt. Múlt szerdán felhív Viola, az egyik szereplő a történetben, hogy meséljek neki a routerről, hogy működik, mennyi pénz, blablabla, és igazából meg sem lepődtem ezen a kérdésen, és készségesen válaszolgattam neki, mint máskor szoktam az ilyen jellegű kérdéseire. Aztán kb a semmiből jött az új témával, hogy akkor mi a helyzet a lakással, hogy képzeltem el, ilyesmik. Kinyögte, hogy egyszer beszélt ő olyasmiről a másik két lánnyal, hogy másképp képzelik el a dolgokat, és helyettem egy másik emberrel mennének, de ez még nem eldöntött, majd megbeszélik/jük. Jóhát, köpni-nyelni nem tudtam, aztán nézem, hogy fészen már Magdi is vázolta a helyzetet. Felhívom Csillát, ugyanaz a szöveg. Egyrészt jól tudták, hogy csütörtökön reggel megyek az egyetemre leadni a jelentkezést, és ennek tükrében is csak szerda este szóltak az egészről, másrészt Viola még a beszélgetésünk közben is hazudott. Szerintük csak egy ötlet volt az egész együttlakósdi, nem is volt igazán komoly a terv, ésatöbbi. Végül is ha fél éven át 20 másik ember is úgy tudta, hogy eldöntött kérdés ez, akkor biztosan én szívtam be a levegővel együtt, és gyakorlatilag semmi igazán komoly alapja nem volt az egésznek. Akkor eszembe jutott egy idézet egy részlete, ami azóta sem megy ki a fejemből. "As we grow up, we learn that even the one person who wasn't ever supposed to let us down, probably will..." És mennyire igaz, beszarsz. Magdi lett volna az utolsó ember az univerzumban, akitől ilyen szintű arconköpést vártam volna, függetlenül attól, hogy tudtam, másokkal szemben voltak már húzásai. Talán épp ezért is fáj(t) annyira, és ezért nehéz kiheverni az egészet. Azon az estén pedig túl kellett lépnem ezen a lelkizésen, és mint egy kivetett kutya, megalázva, szánalmasan kellett felhívjam Ágotát, hogy kérdezzem meg, náluk mi a helyzet, mert úgy tudtam, nincs eldöntve semmi. Nem volt, és mehettem én is velük. Azóta úgy néz ki, egyenesbe kerültek a dolgok ezzel a lakással, ha minden jól megy, szombaton délelőtt le is foglalunk egyet, amit megnéztünk a tegnap.

Ja, az meg csak egy kisebb adalék, hogy úgy viselkednek, úgy beszélnek velem, mintha semmi sem történt volna. és ugyanazok a jóbarátok lennénk, mint eddig. Pedig nem, és egyre biztosabb vagyok ebben a 'nem'-ben. Szar, mert tökönrúgott az élet, az meg fájdalmas egy dolog. És szar, mert nem csak abban a pillanatban érzed a hatását, hanem utána is. Amikor eszembe jut az egész, és filózok a történteken, elmegy a kedvem mindentől. Ma este is odabaszós ivászatot tartanak a többiek, de egy hangyafasznyi kedvem nem volt az egészhez. Ezt is túlélem, idővel.

A hétvégén egy záró osztálykirándulás volt terítéken az erdőn. Illetve annak indult, az más kérdés, hogy 6 ember volt ott mindhárom nap, és összesen a 28-ból 10-en tették tiszteletüket. Két balfaszság volt itt ezzel is: egyrészt a kevés emberből adódóan masszívan rábasztam a boltra, nem kevés pénzem maradt ott, aminek úgy az 50%-át visszavártam, de ami igazán felbaszott, az az, hogy ebből a pénzből Alpár haverjai érezték jól magukat, akik kijöttek vasárnap este, baszogatták a többieket, pofátlanok voltak, reggel meg takarítás előtt leléptek, és a kaja nagy részét is bevették a testbe.

Na, így első nekifutásra ennyi, aztán ha minden igaz, jövök még.

Jahogy több, mint két hónapja nem írtam egy árva kukkot sem ide? :D Nice. Azt se tudom, mit írjak, annyi story volt az elmúlt időben. Megvan az angol nyelvvizsgám, két hétvégét ittunk szórakoztunk át a természet lágy ölén, volt néhány home alone este/éjszaka, ami aztán mégsem home alone stílusban fejeződött be, úgyhogy mondhatom, hogy a lányokkal is so-so rendben van a dolog, megy a dilemma az egyetemről, bár az egy hónap múlva kezdődő érettségi valahogy nem tud foglalkoztatni. Asszem ha egész évben nem tanultam pölö töriből, akkor nem most fogom elkezdeni, és bízok abban, hogy a csillagok állása ezúttal (is) megsegít. Gyakorlatilag minden napom fullos, és a tanároknál való esti iszogatások éneklések csak ma kezdődnek el. 3 hét múlva ballagás, nagy banzáj itthon, másnap meg bankett. Mostanság van, hogy pörgök, mint az állat, másnap meg annyira szét vagyok csúszva, hogy olyan közhelyeket durrogtatok, mint hogy azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány. Szóval igen rendesen beindult az élet, és örülök, ha van egy fél órám valami animal porn sorozat legújabb epizódját meglesni.

Nincs semmi most, csordogál az élet, várom a tavaszt.

Ja, az előző post meg azért tűnt el, mert rájöttem, hogy olyan ember(ek) is olvassák ezt a szarságot, akik szemében nem feltétlen előnyös, ha kitálalom minden mocskos ügyemet.

Betáraztam holnapra a vodkát, a bort, meg a szilvapálinkát is, komoly bulit csapunk majd. Addig viszont vár rám még egy brutálparty ma este, és úgy kiütöm magam, mint még soha ^^

A tegnapi naptól hivatalosan is közveszélyt jelentek az utakon, ennek örömére holnap és szombaton is szétcsapom magam ^^

26 kérdés, 26 válasz, mind helyes. Jövő szerdán vezetés, ezt nem kéne elbaszni. Holnap reggeltől ismét koránkelés, fuckit.

Még egy év elrepült, úgyhogy írok néhány sort úgy összegzésképpen. Épp belenéztem abba, hogy mit írtam tavaly ilyenkor, illetve január elején. Ha az alapján kell értékelnem, hogy mire számítottam akkor, mit vártam ettől a 2010-es évtől, és mindezekből mi jött össze, gyászos eredmény lenne. Nem tudtam dolgozni, még nincs meg a jogsim (juteszembe, át kéne vegyem az elméletet még egyszer, mielőtt megyek vizsgázni), szétment néhány kurvajó (vagy legalábbis annak hitt) kapcsolatom. Ami viszont határozottan pozitív, hogy nem volt hiány alkoholban (ez eléggé úgy hangzik, mintha egy alkoholista írná, bazdki) és buliban. Sikerült néhányszor kiütnöm magam úgy rendesen, és lányokban sem volt hiány.

Faszom, semmi kreativitás nem szorult ma belém, nem ömlenek a szavak.

    Pozitív dolgok 2010-ben:

• Rengeteg buli
• Tünde és Magdi
• Néhány komoly bebaszás
• Jónéhány lány
• Inception
• 24
• XII. D.

   Negatív dolgok 2010-ben:

• Gyakorlati vizsga elkúrása. Határozottan a legfájóbb pont volt az évben.
• Nyári melónélküliség
• Egy komoly barátság törése

Ez így mondjuk nem tűnik túl gyászosnak. Talán egy 6,5-7/10 az idei év.

Ejha. Létezik, hogy több, mint egy hónapja nem írtam ide egy árva szót sem? o_O Túl sokat mondjuk most sem fogok.

Szóval a legutóbbi poszt óta túl vagyok néhány partyn, n+1 másnaposságon, pár lányon meg egy vizsgán. Az első hármat túlságosan nem részletezném, nem nehéz elképzelni a történteket. A vizsgáról meg annyit, hogy elvágtak. Alapjában véve ez is bassza a csőrömet, viszont a leginkább amiatt voltam ideges, hogy nem én voltam az, aki a nagyobbat vétette, hanem a mögöttem közlekedő fiatos köcsög. Ha még 10 métert várt volna mielőtt elkezd engem megelőzni, akkor nem lett volna gond. Nem várt, lett. 300 méter meg egy parkolás volt hátra, nem jött össze. A szívás az egészben az, hogy így az elméleti vizsgát is újra kell csinálnom, és ezúttal is hozni kéne.

Viszont nem ezért kezdtem el posztot írni, hanem azért, hogy Boldog Karácsonyt kívánjak azoknak az elvetemült (szigorúan pozitív értelemben) embereknek, akik (még) olvassák ezt a vlogot! :)