Huniblog

Igen, itt vagyok. Egyelőre egyedül, de holnap jönnek a többiek is. Tudom lopni a netet, bár elég gyenge, de arra azért jó, hogy fészen meg yahoon osszam az észt :D

Na, kb egy hete nincs netem, most meg túl vagyok némi alkoholmennyiségen, és írok. Azt a kurva, értelmes egy mondat lett ez.

Nazóval a helyzet az, hogy csak holnap délelőtt költözök, bár a többiek pénteken már elintézték ezt a részét a dolgoknak. Nagyon úgy néz ki, hogy az első napot és éjszakát egyedül töltöm majd de nem gond. Szóval hétfőn kezdődik az egyetemi év, egész héten futottam, mint a veszett nyúl, aztán most még a nyakamba szakadt egy bál megszervezése is, úgyhogy elég sűrű a program. Az mondjuk nagyon komoly, hogy úgy búcsúztattak az ismerősök, mintha a Földről is lelépnék, mintha soha többé nem látnának. A laptopot már össtepakoltam, és rohadt nehezen tudok írni az asztali gép billentyűzetével. Nehéz az élet.

Sokat kellene írjak, de nem tudom rendszerezni a gondolataimat (megy folyton a backspace billentyűt ütügetem), tehát elég idióta poszt lett ez. Talán majd az új lakásból értelmesebbet tudok írni.

Holnap elkezdődik az új év a suliban, és elég furcsa lesz, hogy hosszú évek után ezúttal külső szemlélőként veszek részt a (gyász)ünnepélyen. Jó, egy hét múlva kezdődik az egyetem nekem is, de az más tészta. És ha már itt tartunk, van bennem egy adag stressz is, bár nem az egyetem miatt. Sokkal inkább az új lakótársak, új lakás, új város témakör mozgat, de olyannyira, hogy néha azon kapom magam, hogy totál parázok, pedig én aztán nem vagyok az a típusú ember.

A jövőhét az full káosz lesz, főleg szerdától kezdve. Összepakolás, költözés, egy nagy rakás cécó, amihez jelenleg nincs kedvem. A terv pedig az, hogy a költözés után (ami úgy csütörtök magasságában esedékes) nem jövünk haza, hanem a hétvégét már Vásárhelyen töltjük, hogy szokjuk a légkört. Jaha, hogy esténként bebasszunk ^^

Vége a nyárnak, apicsába. :[

Holnap este Csilla születésnapját kellene ünnepelni, de ha csak diszkó lesz terítéken, akkor nem kocsikázok 50 kilométert, az holtbiztos. Nincs kedvem most bulizni, és ha vezetek, akkor nem is iszok, úgyhogy esélytelen, hogy bár a piától megjöjjön a kedvem. Ha minden igaz, akkor apám délután elmegy valami meetingre, és az autót itthon hagyja, úgyhogy legalább ezzel nem lesz gondom.

A mai nap egyetlen pozitívuma amúgy az, hogy megtaláltam azt a pozíciót, ami a legkényelmesebb az ágyban való laptopozáshoz. Komoly siker.

Az este Endréhez voltunk hivatalosak, ugyanis maradt még némi alkohol a hétvégéről, és úgy döntöttünk, el kell pusztítani. Az ősei a tengeren vannak, úgyhogy üres volt a kéró. Én hajnali négykor kidőltem, a többiek hatig bírták, fél kilenckor ébresztettem a brigádot. Voltak érdekes fejek :D Arról volt szó, hogy majd Endre hazahoz autóval, de mivel 4 óráig vedelt, úgy éreztem, hogy az a pár óra alvás nem volt elegendő ahhoz, hogy vezetni tudjon, így busszal jöttünk haza. Beáta is kiütötte magát, ráadásul reggel jutott eszébe, hogy nála vannak a kocsikulcsok, így az anyja nem tudott munkába menni az autval :D Szabi ott folytatta ahol vasárnap abbahagyta: bebaszott, aztán minden második poharat felborított, egyet eltört, úgyhogy elküldtem a picsába aludni, de szart rá.

Élek, heló! Viszont nem tudtam bebaszni a három este alatt, az a nem mindegy. Sör, vodka, borok, pálinkák csúsztak le, de a legkomolyabb állapotomra is azt tudnám mondani, hogy felülről súroltam az ittas állapotot, és ez a nagyon maximum. Arra mondjuk épp elég volt, hogy szombaton este felhívjam Magdit, bár szerencsére nem voltam túl hülye, és csak a dal szövegéről kérdeztem, ami a fejemben volt, csak épp nem tudtam végig.

A többiek viszont olyan szintet értek el, hogy az valami szenzációs. Ha valaki, akkor én tudom, hogy milyen szívatni másokat, de azért 12 órán keresztül ugyanazon a témán lovagolni nekem is fárasztó lett volna. Ők meg baszod, egy fél napot röhögtek rajtam :D Inkább volt mondjuk fárasztó, mint sértő vagy idegesítő a folyamatos beszólogatásaik, és úgy a 3. óránál éreztem azt, hogy nem bírom tovább. Dőltünk a röhögéstől, nem volt gond. A tegnap este viszont a tesóm elérte azt az elfogyasztott italmennyiséget amitől már elég bátor lett, és az addigi húzogatása átment balfaszkodásba, aztán amikor egy szituból, amikor ő lökte fel a boromat kihozta, hogy márpedig igenis én vagyok a buzi hülyegyerek, na akkor hagytam ott őket és az emeleten bevágtam a szunyát.

Azon viszont elgondolkodtam, hogy érdemes-e a továbbiakban hasonló ütközeteket szervezni, mert Zsolt és Gabi a szűk négy nap alatt olyan 5 órát volt velünk, Szilvia szombat este jött, vasárnap reggel hazament, Beáta meg bekaphatja a faszomat. Alapból úgy volt, hogy pénteken jön velünk ő is, aztán lett belőle szombat, de mivel kiderült, hogy elhívták Kolozsvárra a barátnői, így azt mondta, vasárnap este jön majd ki. Elintéztem, hogy legyen autó, meg józan sofőr, aki őt kihozza, erre nem volt képes Endre smsére válaszolni, amikor meg hívtam, nem vette fel. Elég köcsög húzás volt ez tőle...

Összességében bejött a hétvége, csak az ilyen apróságok húznak fel.

Jaha, bemelegítettem a hétvégére. Kezdve a tegnap esti borozással, aztán a mai sör, pálinka, bor kombóval, tehát jól vagyok, és készen állok az előttem tornyosuló irgalmatlanul nehéz akadály leküzdésére, a három napon át tartó ivásra. Szeretném hinni, hogy hétfő este majd részletesen beszámolok mindenről, viszont van egy olyan megérzésem, hogy nagyon sok dolgot csak a többiek meséléséből fogok megtudni. Hogy ez jó, vagy sem, eldönti a hétvége. Két dolog miatt baszhatok be, mégpedig: azért, mert rohadt jó kedvem lesz, vagy azért, mert rám tör majd a búvalbaszottság. Végül is, székely vagyok, vagy mi a szösz, a székely pedig három ok (na, nem biztos, hogy ez a legjobb kifejezés ide, de jobbra most nem futja) miatt iszik: örömében, bánatában, más alkalmakkor. ^^

Szóval a hétfő esti (kedd délelőtti?) viszontlátásra.

Jobb dolgom nem lévén, és mivel aludni még nem tudok, illetve van még borom is, elkezdtem olvasgatni a legelső posztokat a blogon. Nem gyenge dolog, hogy részben pont azok a dolgok jöttek be, amiktől akkor tartottam, amiket elkerültem volna. Ugyanakkor el is gondolkodtattak az ott leírtak, és filózok azon, hogy ha nekem járt az esély, elvártam, és végül meg is kaptam, akkor én miért ne adnám/adhatnám meg másnak...bár azt nem tudom, mennyi szerepe van a bornak ebben a gondolkodásban.

Nem lesz már péntek délután, hogy az isten verje meg...:D Pénteken ugyanis cuccolunk ki az erdőre, hétfő délutánig iszunk ünnepeljük a tesóm tizennyócadik születésnapját. Kieresztem a gőzt, az biztos, pofánverem a májamat, és szarok a világra \o/

Itt van egy kis észosztás, fogyasszátok: http://afaszomkivan.blog.hu/2011/08/11/kancak

Ja, bort?

Úgy döntöttem, hogy rágyújtok, benyomok valami oda meg visszabaszós zenét, és szapulom tovább a tesómat.

Történt ugyanis, hogy Júliával meg az őseivel elmentek valami össznépi erdei partira, és nem is szólt nekem. Nem is lenne gond, csak ne az volna, hogy ha megyek valahova, akkor megkérdem, hogy jön-e. Na most nem tudom ez mennyire érthető, csak a jóindulat hiánya baszott fel egy kicsit. Elvi kérdés, na.