Huniblog

Lófasznak hazudok, meg magamnak is. Bullshit, hogy túlléptem, bullshit, hogy túl vagyok rajta, rajtunk. Mert nem vagyok. Bármekkora egom is van, ha most felhivna, hogy izé, akkor mennék. Megittam egy rakás sört, valszeg ezért (is). És hülye vagyok, mert ahelyett, hogy aludnék, olyan számokat hallgatok amik rá emlékeztetnek. Mondjuk most szerintem egy Rammstein számba is bele tudnék mesélni valamit ami hozzá köt, de mindegy. Ma hivott valaki, nem ismerem a számot, és mi volt az első gondolatom? Na mi? Hát az bazdmeg, hogy Zsanett az, az új számáról. Verjembele. És akkor még nem ittam, és úgy is duplán dobbant a szívem. Moscskosbüdösgeci vagyok, de alig várom, hogy valami miatt vége legyen ezzel az új faszival. Érdekes, mert ma dumáltam olyan emberekkel akik találkoztak és beszélgettek vele, és nagyon nincsenek elragadtatva tőle. Szinte mindenhonnan azt hallom, hogy nem lesz ez hosszú dolog. Bármennyire is azt mutatom, hogy evrithing iz ólrájt, azért ebben reménykedek én is. Várom, hogy majd felhiv, várom, hogy majd nekem sirja el a bánatát, várom, hogy azt mondja, hibázott. Lehet, hogy csak önámítás az egész, de akkor is. Hiányzik, szeretem, ez van. Lehet, hogy hülye vagyok. Lehet, hogy ha mindez bekövetkezik, akkor is hülye leszek, mert azt fogom mondani, hogy lépjünk túl rajta, és próbáljuk újra. Azt mondják, hogy felmelegítve csak a káposzta jó, de én akkor is adnék még egy esélyt ennek. Nem értem, hogy tudott ennyire megbolondítani, hogy tud ennyire hiányozni. Haragudnom kéne rá, elküldeni a picsába, lehordani minden mocsoknak, ahogy az ilyenkor 'szokás', és nem tudom. Meg ugye nem is akarom. Ha valaki durván leszólná, szerintem nekiugranék. Nem tudok haragudni rá, nem tudom utálni, nem tudom kiverni a fejemből, elfelejteni, és nem tudom nem szeretni. Járkál a világban néhány száz millió hozzá hasonló lány, mégse tud érdekelni egy sem igazán. Az a kemény, hogy szeretném, ha vége lenne ezzel a zsolttal az egész históriának, de féltem Zsanettet, nem akarom, hogy túl nagyot koppanjon. Üsse meg a bokáját, persze, de ne túl durván. Épp csak annyira, hogy fájjon, de ne törjön el. Afaszkivan.