Huniblog

Edit: Annyira összefolytak a napok, hogy 3 nappal a történtek után esett le, hogy húbazdmeg, az nem is péntek, hanem szombat este volt. -.-
 

Igazából ezt a posztot már egyszer megírtam, szombat vasárnap hajnalban, viszont valamiért nem volt automatikus mentés, véletlenül rossz helyen nyomtam backspacet, úgyhogy ment a kukába az egész, és nem volt lelki erőm újraírni.

Az történt, hogy péntek szombat este Endre hívott, igyunk meg valamit Timi és Enikő társaságában. Percek alatt összekaptam magam, aztán útközben derült ki, hogy Alpár is jön majd. Azt tudni kell, hogy Timi Endrével kavargatott, Enikő meg Alpár pedig kéthavonta találkoznak kb, de mindig összejönnek a dolgok náluk. Szóval ekkor már tudtam, hogy a magányos harcos szerepe jut majd nekem. Enikő mondta ugyan, hogy otthon alakulóban van valami egy arccal, úgyhogy az Alpárral való malackodást skippeli, de túl jól ismerem ahhoz, hogy mindezt be is vegyem. Meg amúgy is, ő is "csak" egy nő. Aztán természetesen bejött, amire számítottam, sofőrré avanzsáltam, ők négyen meg a hátsó ülésen játszadoztak. Szerencsére nem túl sokáig, mert Enikő hamar lelépett. Endre hazakísérte Timit, aztán bő fél órás várakozás után ilyen brainstorming alapon eldöntöttük, hogy megyünk a Rioba. Sör, vodka, meg valami irtó rohadt szar piakeverék volt a terítéken, utóbbiról még most sem tudom, mi volt igazából, de csodálkoztam, hogy a Vuk családot nem küldtem ki a szabad ég alá tőle. A buli nem volt valami hatalmas, és állítólag nem sokkal az érkezésünk előtt lépett le onnan Magdi. Örültem is, hogy nem futottunk össze.

Viszont a hétvégére már megint van program, ugyanis meg kell ünnepelnünk a tizenkilencediket is. Azt már most tudom, hogy nem lesz olyan, mint az eddigi összeröffenések, mert egy sima fészen való beszélgetés alatt is érzem a feszkót Magdi és köztem. Meg mondjuk szerintem ő is. Másképp nézek rá is a múltkori akciójuk után, és ezt tudja, bár megpróbálja kizárni a történteket. Meg aztán a hátam közepére sem kívánom ezt a lightos partyt, de nincs pofám azt mondani, hogy akkor mégse legyen semmi.