Huniblog

Élek, heló! Viszont nem tudtam bebaszni a három este alatt, az a nem mindegy. Sör, vodka, borok, pálinkák csúsztak le, de a legkomolyabb állapotomra is azt tudnám mondani, hogy felülről súroltam az ittas állapotot, és ez a nagyon maximum. Arra mondjuk épp elég volt, hogy szombaton este felhívjam Magdit, bár szerencsére nem voltam túl hülye, és csak a dal szövegéről kérdeztem, ami a fejemben volt, csak épp nem tudtam végig.

A többiek viszont olyan szintet értek el, hogy az valami szenzációs. Ha valaki, akkor én tudom, hogy milyen szívatni másokat, de azért 12 órán keresztül ugyanazon a témán lovagolni nekem is fárasztó lett volna. Ők meg baszod, egy fél napot röhögtek rajtam :D Inkább volt mondjuk fárasztó, mint sértő vagy idegesítő a folyamatos beszólogatásaik, és úgy a 3. óránál éreztem azt, hogy nem bírom tovább. Dőltünk a röhögéstől, nem volt gond. A tegnap este viszont a tesóm elérte azt az elfogyasztott italmennyiséget amitől már elég bátor lett, és az addigi húzogatása átment balfaszkodásba, aztán amikor egy szituból, amikor ő lökte fel a boromat kihozta, hogy márpedig igenis én vagyok a buzi hülyegyerek, na akkor hagytam ott őket és az emeleten bevágtam a szunyát.

Azon viszont elgondolkodtam, hogy érdemes-e a továbbiakban hasonló ütközeteket szervezni, mert Zsolt és Gabi a szűk négy nap alatt olyan 5 órát volt velünk, Szilvia szombat este jött, vasárnap reggel hazament, Beáta meg bekaphatja a faszomat. Alapból úgy volt, hogy pénteken jön velünk ő is, aztán lett belőle szombat, de mivel kiderült, hogy elhívták Kolozsvárra a barátnői, így azt mondta, vasárnap este jön majd ki. Elintéztem, hogy legyen autó, meg józan sofőr, aki őt kihozza, erre nem volt képes Endre smsére válaszolni, amikor meg hívtam, nem vette fel. Elég köcsög húzás volt ez tőle...

Összességében bejött a hétvége, csak az ilyen apróságok húznak fel.