Huniblog

Ma lett két éves ez a blog, nem gondoltam, hogy ennyit fogok írni ide :) Ha a blogol.hu-n eltöltött 2 és fél hónap alatt írt 35 bejegyzést is ideveszem, akkor ez a 198. postom.

Tegnap délután 2 körül ébredtem, 4-től 8-ig előadásom volt, aztán úgy terveztem, hogy hazajövök, kajálok, és beborulok az ágyba. Így lett? Lófaszt. Azóta is ébren vagyok, és csak most kezdtem el azt érezni, hogy jót tenne mondjuk 125 óra alvás. Ha lefekszem, akkor holtbiztos, hogy 10-re nem mászok be egyetemre, ami azt jelentené, hogy a megengedettnél több hiányzásom lenne az egyik előadáson, szóval nem vizsgázhatnék majd.

Újabb csavar van a nőügyekben. Egyrészt az exem indult be elég komolyan, valamilyen szinten a volt pasiját látja bennem, és attól tartok, az lesz a vége, hogy emiatt (is) újrakezdené velem, amire én meg nem vagyok vevő. Szolidan tájékoztattam is erről a hölgyeményt, nehogy félreértse a helyzetet. Másrészről meg ott van Réka, akiből előtört a női lélek és annak mindenféle önpusztító atomfegyvere, tehát most a hétvégén történteken pörög, szerintem fölöslegesen. Egy összetört és egy hadakozó női lelket kezelni igen komoly kihívás, és nem vagyok benne biztos, hogy most szükségem van erre. :)

Ágota azt mondta, meséljek Szilviáról a blogon, és majd elolvassa, de most nincs hozzá kedvem, úgyhogy innen is üzenem, hogy: fuck you :D

Pénteken este érkezett Réka, ezzel pedig megmentett egy vontatott és unalmasnak ígérkező beszélgetéstől. Annak rendje és módja szerint borozgattunk, és én kezdtem megnyugodni, mert úgy tűnt, jól kijön majd a csajokkal. Egyetlen félelmem ezzel a hétvégével kapcsolatban ugyanis az volt, hogy feszült lesz a hangulat, nem bírja majd Ágotát és/vagy Brigit és vice versa. Aztán szerencsére nem volt ilyen gond, vagy legalábbis egyikük sem mutatta, esetleg én voltam vak és nem láttam. Tegnap este elmentünk a VHR-be pizzázni, és egyetemistaként a két nagy pizza mellé kaptunk kettő kicsit is ajándékba. Brigi elment Timihez, Rékával ketten pedig célba vettük a Sörpatikát, mert néhány ismerősével mindenképp találkozni akart. Nagyon fasza este volt, megismertem néhány jó arcot, söröztünk, tequilát és vodkát ittunk, és fél háromig röhögtünk. 3 óra körül borultam be az ágyba, de úgy 6-ig még ébren voltam, mert sajnálatos módon Réka nem hagyott aludni :( *iróniaszmájli* Néhány hónapja egy beszélgetésünk során abban egyeztünk meg, hogy rápróbálunk, mekkora önkontrollal rendelkezünk, és ha olyan szituba kerülünk, kibírjuk-e anélkül, hogy lefeküdnénk. Azt mondjuk nem tudom, hogy hol volt az eszem -vagy inkább a farkam- amikor ilyenbe belementem, pedig nem is ittam akkor. A lényeg viszont az, hogy többé-kevésbé jól viselkedtünk az elmúlt két éjszaka alatt, de azért kihoztuk a maximumot a történetből. :)

Baszott jó volt nekem ez a hétvége, és nem feltétlenül az éjjeli szolid kis kalandok miatt. Holnap meg hétfő, már megint, hogy baszná szájba...

Érted, annyira unalmasan beszél ez a tanár, hogy vagy bealszok, vagy blogokat olvasok. Egyéb opció nincs. Ugyanazzal a dörmögő hanglejtéssel beszél 2x50 percen keresztül, brutál.

Ma éjjel megint nem aludtam gyakorlatilag, de jelenleg egyáltalán nem érzem azt, hogy fáradt lennék. Sőt, a kialakulófélben levő meghűlés sem tud most erőt venni rajtam, kurvajó kedvem van :)

Reggelinek meg ez megy, kábé huszadjára, szóval nem kizárt, hogy a többieknek a tökük is tele van ezzel a számmal, főleg, hogy még énekelek is mellé.

Jó, akkor most dőlt el, hogy nem akarok semmit az exemtől.

Napról napra jobban gyűlölöm ezt a világot...

...és magamat is.

Elnézem a buszon az embereket, akik unott arccal mennek munkába, suliba, akárhova, és a hideg ráz tőlük. Irritálnak, nem akarom, hogy köztük legyek. Megkeseredett öregasszonyok, akik elfolynak az üléseken, arcukra kimászik a világfájdalom, és ülnek ott unott arccal. Na, én nem akarok közéjük tartozni. Sem 50 év múlva -feltéve, hogy még élni fogok akkor-, sem most. És ami aggaszt, az a most, mert lassan én is ugyanolyan megkeseredett, életunt fasz leszek, mint ők. Pedig nekem aztán nem sok indokom van erre, de tényleg. Igazából sok gondom nincs, egyetem, aztán kifújt. Nincs két gyerek a nyakamon -vagy legalábbis nem tudok róla-, nem kell paráznom azon, hogy még két hét a fizetésig, aztán alig van pénzem, szóval gyakorlatilag semmi gondom nincs. Mégis azt érzem, hogy kibaszottul nyomaszt valami, mintha legalább egy fél ország élete múlna rajtam. Ez meg szopás. Ráadásul itt ez a szájbakúrt ősz is, a köd, a szürkeség, monoton faszság, és ez elég rendesen rányomja a bélyegét az egész felfogásomra, gondolataimra, közérzetemre. Alapvetően utálom ezt az évszakot, és ugyanígy vagyok a téllel is. Rengeteg energiámat felemészti a ridegség, és ezt utálom. Ilyenkor vagyok a leggecibb az emberekkel, és nem olyan szokásos módon, ahogy máskor teszem. Ilyenkor komolyan is gondolom és nyers vagyok, kibaszott nyers.

 Ez is olyankor mondja be az unalmast amikor egyáltalán nem kellene. Én nem értem igazából, fél éves a szerkentyű, néhány hete elszállt az egyik memóriája, tegnap délben úgy tűnt, hogy a másik is. Estére szereztem egyet kölcsönbe, ma pedig vettem új memóriát, hogy bassza meg a nyuszika.

Szóltak, hogy frissítsem a blogot, mert ez így nem állapot, viszont nemigazán van amiről írjak. Elbasztam itt a hétvégét úgy, hogy kábé semmit sem csináltam, és a ma délutáni prezentációmmal sem haladtam túl sokat.

Ja, az van, hogy egy idióta vagyok, mert szeptemberben nem vettem fel egy tárgyat, mondván 'osztaztminek', és a múlt héten kiderült, hogy anélkül nincs tandíjmentes hely. A dékáni hivatal berendelt ma délelőttre, hogy próbáljuk megoldani a helyzetet. Lehet, hogy amúgy is esélytelen leszek a tandíjmentességre, mert egyrészt vannak nálam értelmesebb fejek is a szakon, másrészt amíg nem tetszik az egyetem, addig nem is tanulok úgy ahogy kellene, tehát ilyen szempontból egy faszfej vagyok.

Na, van még valami. Van egy ex-csajom (kötőjellel vagy anélkül kell írni?) akit úgy nagyjából egy hete dobott a pasija két év után. Bár elvileg közös megegyezéssel békében váltak el egymástól, azt tudjuk már az ősidők óta, hogy ilyen nincs, legfeljebb a Marson, és ez látszik is. Na, a lényeg, hogy én vagyok az aktuális besztfrend meg pszichomókus, akinek kiöntheti a lelkét a lány, én meg jóarc vagyok és meghallgatom (ezt úgy kell elképzelni, hogy átlagolva másfél óra beszélgetés telefonon vagy fészen), és elárasztom bölcs tanácsaimmal szegénykét. Mondjuk nem látom a logikát a gondolkodásmódjában -de azt hiszem itt megint csak én vagyok a hülye, mert mekkora idiótaság egy nő gondolkodásában keresni a logikát, áh :D-, mert én annyira értek a hosszú párkapcsolatokhoz meg az azokat lezáró fájdalmas szakításokhoz, mint mondjuk Misi mókus a kvantumfizikához. Valamiért mégis megtalálnak a csajok az ilyenekkel, és ilyen félistenként néznek rám ha valami okosságnak hangzó félmondatot ejtek el. A furcsa az az egészben, hogy egyre inkább azt érzem, nem lesz egyszerű végkimenetele ennek a beszélgetéssorozatnak. Egyre gyakrabban hozza fel a a közös emlékeinket, és igazából nem tudom eldönteni, hogy újrakezdené majd valamikor, vagy csak egyfajta védekezési mechanizmus ez a csúnya világgal szemben és mondjuk így próbálja meg elterelni a figyelmét a másik srácról. Érzésem szerint nem lesz egyszerű és rövid lefolyású ez a storyline, a jó hír viszont az, hogy ha nem is ríltájmban, de relatív frissen és ropogósan kapjátok majd az infókat ^^

 Van egy nagyobb problémám is most, elfogyott az energiaitalom :(

Továbbá pedig átálltam éjszakai bagoly üzemmódra a hétvégén, egyszerűen nem tudtam elaludni hajnalig, aztán csak délután keltem jórészt. Visszaállni a normál szisztémára okos dolog volna, mert különben minden nap úgy esek be az egyetemre/a lakásba, mint egy nagy kupac mosott szar, amelyet előzőleg megevett egy nagytestű medvedisznóember, és hatszortízahuszonharmadikonszor visszahányta.

A végére még egy kis érdekesség. Böngészgetem a blog statisztikáit, és nézem, hogy milyen kulcsszavakkal érkeztek ide különböző látogatók. A teljesség igénye nélkül: átbaszós idézetek, átbaszós kérdések, fej apicsában, szamárpornó (komolyan, ki keres rá ilyenre? :D), mi a gondolkodás (komoly filozofikus téma), 2arc születési neve, retkesfejűek.

Közben jövök egy puszival a blogponthunak, mert véletlenül kiléptem innen, de az automatikus mentés megmentette a postot.

Azt hittem, hogy van kedvem írni, de áh, hagyjuk :D

Annyit azért mégis, hogy vissza kell fognom magam, mert túlságosan is fasz vagyok, és attól tartok, ez a helyzet csak rosszabbodni fog, ha nem állítom le magam.

 Ez nem az én napom, kb semmi sem jött össze, a nap megkoronázásaként pedig a kocsmában akkor gyújtottam rá, amikor apám belépett :D Bár szerintem tudta eddig is, hogy szívom a koporsószöget, még nem látott. Kíváncsi vagyok, hogy reagál majd holnap reggel :D