Huniblog

Pénteken Endre éneklési bulijába voltam hivatalos, és bár úgy indultam neki az egésznek, hogy kiengedem a gőzt és egy orbitálisat partyzok, elég tré volt az éjjel. Nagy szerepe volt ebben a djnek, aki túl azon, hogy winampról nyomatta a zenét, 20 másodpercenként belepofázott a mikrofonba. A faszom sem kíváncsi a hülyeségeire, bulizni mentem oda, nem az ő hangját hallgatni. Az is igaz, hogy irtózatosan szar zenéket nyomott be, így aztán el is ment a kedvem az egésztől. Aztán volt egy olyan érzésem is, hogy becsődítették oda a környék összes óvodását, tessék, itt a játszótér, játsszatok köcsögök. 13-14 évesen én annak is örültem, ha este 10 után is kint lófrálhattam, olyan meg eszembe se jutott, hogy hajnali 4-ig egy diszkóban igyam magam félholtra. Pedig nem volt ez olyan régen. Lehet, hogy csak én kényelmesedtem el, vagy elfelejtettem, milyen az otthoni diszkók társasága, de nehezen szokta meg a szemem a sok parasztgyereket. Olyan csávó is volt, aki munkaruhában jött partyzni, awesome. Ráadásul még ahhoz sem volt kedvem, hogy legalább hülyére igyam magam, így elmondhatom, hogy talán ez volt a leggyengébb buli amelyen valaha részt vettem. Úgy fél 3 magasságában Levi megkoronázta az egészet, olyan szinten felbaszott a taplóságával, hogy legszívesebben bevertem volna neki egy párat. Csak azért nem léptem le 1 órakor, mert nem volt annyi bőr a képemen, hogy otthagyjak mindenkit. Aztán aludtam kőkemény 3 órát, végigrobotoltam a szombat délelőttöt, este beszúrtunk egy kocsmázást, megnéztünk egy filmet, az éjjel meg ismét nem aludtam 4 óránál többet. A vonatomat épphogy elértem, az utat gyakorlatilag végigaludtam, és szerencsére egyedül voltam a vagonban, nem basztatott senki.

Most meg nem tudok mit kezdeni magammal, szétunom az agyamat. 

Megvan baszoood, tudom, mi a fasz bajom van. A monoton hétköznapok, azok az én problémáim. Már csak arra kell rájönnöm, hogy mit csináljak, ami felpörget.

Jó reggelt.

Imádom, mikor meghal ez a foshalmaz blogponthu és tizedjére sem tudom publikálni ezt a postot.

Nem tudom, hogy melyik a legnagyobb ellenségem most: a betegség, a (rém)álmok, vagy saját magam.

Elkezdődött a második egyetemi félévem is, repesek az örömtől. Mondjuk most pont a blogokról beszél a tanárnő, egy kicsit érdekel legalább. :)

Hm. A blog.hu statisztikája szerint el volt baszva az oldalsó számláló :D

...vagy te is, az vagyok én is. Mindenki az. There are things that never change.

Csak egyszerűen tele van a faszom a világgal.

A tegnapelőtti vizsga szerintem nem lesz meg, szeptemberben lehet próbálkozni ismét :D

Kevesebb, mint 5 óra múlva meg jön az utolsó, hála a szent égnek. A faszom is tele van már ezekkel.

Egyébként meg semmi sem történik, újabb unalmas időszaka zajlik az életemnek.

Várjál, mert ha nem olvasom el, mit írtam legutóbb, fogalmam sincs honnan kell folytatnom. Elolvastam, és még mindig nem tudom.

Akkor kezdem azzal, hogy két vizsgát skipeltem, a többi megvan. Ez a hét egyébként szünet az egyetemen is, de én már kedden visszajöttem Vásárhelyre. Írtam már, hogy egyedüllét kéne, és mivel azóta sem lett több kedvem az emberekhez, így ezt a pár napot a remete perverzióim kiélésére használom. Otthon sem csináltam volna sokkal többet, mint itt, úgyhogy jobbnak láttam itt döglődni. Legalább nincsenek emberek körülöttem. Hétfőtől úgyis mászok vissza a mókuskerékbe. Addig viszont kiélvezem ezt az egészet. Mert ja, élvezem. Filmet nézek, olvasok, elbaszom az egész napot a semmittevéssel, és a legjobb az egészben, hogy senki nem szól bele. Nem is hiányzik az emberi szó.

Érdekességképpen megjegyzem, hogy lassan 48 órája vagyok ébren, és az álmosság legapróbb jeleit sem érzem magamon.

Édes faszom. Elképesztő, hogy mennyire nem tudok írni. Benyomok ide egy muzsikát, hogy legalább ennyi értelme legyen ennek a postnak ^^

Ágota csütörtökön, Brigi tegnap délután ment haza, így ketten maradtunk Levivel, aminek az igazat megvallva nem örültem túlságosan. Ma vizsgázott, nem jött össze, holnap ugyanabból a tárgyból próbálkozik, de nem mondhatnám, hogy tanult rá. Így elég feleslegesnek érzem a kínlódást. Nekem tegnap lett volna egy vizsgám, nem tanultam eleget rá, így nem mentem be, hogy elvágjanak és elbasszak ezzel egy fél napot. Na mindegy, nem erre akartam kilyukadni. A délután balfasz volt, és én már akkor eldöntöttem, hogy nem hagyom annyiban, és köcsög leszek vele. Leültem játszani, nézte meg kommentálta az eseményeket, aztán mondta, hogy ő is játszana majd később. Na, erre mondtam, hogy sajnálatos módon én filmet fogok nézni, szóval eme szándékáról kurvagyorsan tegyen le. Szerintem nem vágta, hogy komolyan gondolom, mert fél óra múlva, amikor indultam be a szobámba a laptoppal, emlékeztetett arra, hogy ő játszana. Én meg arra emlékeztettem, hogy filmet akarok és fogok is nézni, azzal becsuktam az ajtót. Azt még azért hallottam, hogy lemajmozott engem, úgyhogy ma sem fog játszani ^^ Na meg aztán állítólag délután ő is hazamegy. Illetve úgy néz ki, hogy ebben is igen hangsúlyos lesz a döntéshozói szerepem, ugyanis utalt rá, hogy annyi pénze sincs, hogy a vonat/buszjegyet fizetni tudja. Én meg ezt úgy értelmezem, hogy fel kellene ajánljam önzetlen segítségemet, és adjak neki kölcsön. Valószínűleg adok majd, de csak azért, hogy legyen egy kis csend meg nyugalom itt.

Amúgy meg semmi érdekes nincs, múlt pénteken (?) egyik vizsga után Benővel meg Endrével ittunk sört, bort, whiskeyt, szilvapálinkát, az meg rendesen betette a kaput nálam, délután négykor egész vidáman érkeztem be a házba. Keddre meg kinéz gy buli a Jazzben, épp ideje.

...ez a nap, ez a hét, ez a január. Most elvonulnék a hegyekbe legalább egy hétre, egyedül.

Most vettem észre, hogy ha googleben arra keresel rá, hogy vizsgaidősuck, az első találat a blog ^^ Ja, elkezdődött, én meg az első vizsgát úgy érzem alaposan benyaltam.

Nem szorosan, de azért ide kapcsolódik az, hogy Levi is kell vizsgázzon ma délelőtt. Úgy tegnap este 11 körül kezdte el nézni az anyagot, fél 4 után feküdt le, de a lényeg nem ez, hanem az, hogy "véletlenül" épp akkor, amikor elszállt a net egy negyed órára :D Az már mellékes, hogy akárhányszor kimentem a szobából és ránéztem a monitorra, a 18. oldal volt látható az anyagból. Fogalmam sincs, mire jó ez, miért jó neki ha megpróbálja beadni a meséket, de lelke rajta. Ahogy neki sincs joga kérdőre vonni engem, úgy én sem pofázhatok bele abba, hogy hogyan tanul vagy épp nem tanul, és konkrétan nulla közöm van ahhoz, hogy hány vizsgán vágják el és hány sikerül. Épp ezért tartom értelmetlennek a kamuzást a tanulásról. Áh, namindegy.

...én meg agyfaszt kapok. Látom előre, hogy csúnya véget érnek a dolgok.