Huniblog

Működik a laptopom. Működik. Működik. MŰKÖDIIIIIIIIIIIK! A szervizben azt mondták, hogy ennek a winchesternek harangoztak. DE NEEEEM! MEGCSINÁLTAAAAAAAM! AZTAKURVAEGÉTDEÖRÜLÖÖÖÖÖK! :D

Zűrös hét van mögöttem, köszönhetően saját magamnak. Sok vizsgát elhalasztottam egyéb teendőim miatt, így húzós volt a pótvizsgaidősuck. Végül is az lett a vége, hogy egy vizsgát nem tettem le, az szeptemberre maradt, egy másikból meg elvágtak. Az első tiszta sor, de a második azért még mindig bassza a csőrömet, mert nagyon sokat melóztam a vizsgafilmmel, és nem tartom jogosnak, hogy egy átmenőt sem kaptam. Szeptemberben újra megpróbálom. Jaha, feltéve ha itthon leszek. Elvileg úgy van, hogy megyek melózni Németországba július közepén, így nem érnék haza a szeptemberi vizsgákig, és fel kellene vennem újra ezt a két tárgyat. Kicsit dilemmáztam, mert két opció volt:

a) nem megyek külföldre, de leteszem a vizsgákat

vagy b) elmegyek melózni és felveszem újra ezt a két szopadékot.

Na, hát úgy döntöttem, hogy a b) variáns áll közelebb a szívemhez, még úgy is, hogy tudom, hogy kicsit szopás lesz a következő tavasz.

Holnap még van egy halom dolgom a városban, így még nem költöztem haza, de kedden megyek. Az igazat megvallva semmi kedvem nincs, de ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni. :)

Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka a laptopom merevlemeze az öreg ÖRÖK bazdmeg, ÖRÖK :D gigabájtok mezejére távozott, egyelőre pedig nincs annyi pénzem, hogy újat vegyek. Illetve lenne, csak az másra kell.

Pénteken délután jött Zoli meg Lacó, itt volt Viola és Csilla, meg benézett Timi is Enikővel, és egy kicsit kiengedtük a fáradt gőzt. Főleg Lacó, akinek mindegy volt, hogy a padlón vagy a wc mellett alszik-e. :D Azért, hogy ne legyen minden rendben, Levinek sikerült felbasznia az agyamat, de aztán amikor a harmadik emberrel is összebalhézott, akkor inkább elment itthonról. És ha már Levi: kifizetem a nyári bérleti díját a netnek, és erről legalább három héttel ezelőtt tájékoztattam a népet. Levi az utolsó pillanatig várt az összeg rá eső részének kifizetésével, tegnap este elment valahova inni, aztán pénzt természetesen nem kaptam. Elméletileg holnap reggel elküldi a számlámra, de ha mégsem, akkor leszedem róla a keresztvizet is.

Amúgy azon filózgattam a napokban, hogy milyen volt ez az egy év a lakásban. Visszatekintve azt látom, hogy szeptemberben meg októberben mindenki próbált visszahúzódóbb, csendesebb lenni, a szebbik arcát mutatni, de aztán fokozatosan mindenki bátrabb lett és kijött az igazi én belőlünk, bár nem teljesen nyíltan. Nyilván mindenkinek vannak kisebb-nagyobb hibái, hiányosságai, amiket néha nehéz tolerálni. Én csodálkozom azon, hogy különösebb balhé nélkül kihúztuk ezt a 9 hónapot, főleg annak tükrében, hogy milyen tapasztalatokról hallok másoktól. Az tény, hogy Levivel volt a legtöbb bajom, de tavaszra picit normalizálódott a helyzet, talán rájött (vagy Ágota beszélt a fejével?), hogy alkalmazkodni kell. Voltak időszakok, amikor nem értettem Brigi viselkedését és Ágota flegma stílusát, balfasz mivoltát sem tudtam hova tenni. Valamelyik postomban talán írtam is arról, hogy Brigiben mennyire pozitívan csalódtam, és ha az összképet nézzük, akkor ő volt a legjobb lakótárs. Ha egy 1-től 10-ig terjedő skálán kellene pontoznom őket, akkor Brigi kapna mondjuk 8 pontot, Ágota 7-et, Levi pedig 5-öt. Mondjuk ha tavasszal is olyan lett volna, mint az ősz meg a tél folyamán, akkor a 3 is sok lenne.

Hamarosan jön Viola -sőt, már hív is :D- és szó van valami borozásról, aztán azzal lezártnak tekintem ezt az egyetemi évet.
Na, akkor egyelőre ennyi. Uff.

Vegyük sorban az elmúlt egy hét eseményeit. Szerdán volt az első csavar -illetve kedden este, amikor visszajöttem a városba-, mert kiderült, hogy nem vizsgázhatok. Néztem, hogy dafuq?! Idióta egy rendszer az egész, betettek péntekre vizsgázni, de én már annyira felbasztam az agyam, hogy nem érdekelt az egész. Csütörtök reggelre hazaértem, a jó ég se tudja hány órája voltam már ébren amikor elkezdődött a buli. Én éreztem, hogy előbb-utóbb kidőlök, de azt nem, hogy ennyire. Úgy hajnali 1 óra magasságából van meg az utolsó kép, amikor még táncoltam, majd leültem az asztalhoz. Innentől olyan szintű filmszakadás, hogy a többit már csak mesélték. Szóval állítólag kifejtettem, hogy mennyire fáradt meg álmos vagyok, valamelyik arc dobta az ötletet, hogy van egy ágy a színpad mögött, feküdjek le, én meg így tettem. Ha minden igaz, akkor úgy 2 órát alhattam, felébresztettek, autóval hazavittek, állítólag annak ellenére, hogy állni nem voltam képes, simán bementem a házba és fellépcsőztem az emeletre, majd délelőtt 11 körül meglepődve ébredtem, hogy a saját ágyamban vagyok. A pénteki nap fullos fejfájással, késő délutánig tartó veszekedésekkel telt, majd kurvaanyázással indultam Endre kicsengetési bulijába. Nulla kedvem volt az egészhez, nem sokkal az érkezésem után még az agyam is felkúrták, így 3 és fél óra után hazamentem. Szombat hajnalban indultunk Kolozsvárra, sokat elmond az útról, hogy a GPS-szel többet beszélgettem mint az autóban rajtam kívül ülő 4 személlyel. Ráadásul ott is untam az egészet, óránként néztem az időt és folyton csak 5 perc telt el. Más az időszámítás ott, azt hiszem...Estére Vásárhelyen voltam már, brutálnagyot aludtam -rám is fért-, és még arra is lusta voltam, hogy az elmosott tányérokat elrakjam, a ruhákat pedig leszedjem a szárítóról. Mindezt szombat este óta.

Egyébként régen aludnék már, ha ne találtam volna rá egy kikúrt mód érdekes blogra, ami valójában egy regény, vagy mifaszom, és órák óta olvasom. Lényeg, hogy kikúrtmód addiktív. Ha kiadják könyvben, a nyakamat rá, hogy megveszem. Jaj, csak mindjárt nem tudom, hogyan kell belinkelni. A mosoly országából a röhej országába.

Úgy terveztem, hogy tegnap és ma készülök a holnapi vizsgámra, hogy csütörtök hajnalban hazamegyek, megmutatom magam a két kicsengetési bulin, pénteken Endrénél is tiszteletem teszem, szombaton megyek Kolozsvárra, majd estére már Vásárhelyen leszek.

Vasárnap délután hívtak, hogy balesetben meghalt egyik volt osztálytársam testvére. A hírek szerint egy motoron ülve 130-cal ütközött egy autóval, melynek a sofőrje figyelmetlen volt. Aztán faszsetudja, mert ismerjük az embereket. "Szeretik" a tragédiákat, felnagyítanak mindent, túloznak, szenzációhajhászás az egész, főleg egy olyan kis községben mint a mienk. Rögtön meghalt, 21 évesen. Egy évvel volt idősebb nálam. Nem voltunk közel egymáshoz, de ismertem és ő is engem. Holnap temetik, így a terv változott és megyek haza ma, a temetés után rögtön vissza, szerdán vizsga, a továbbiak pedig fent olvashatóak.

Life sucks.

Elaludni nem, elkésni viszont így is sikerült. Szétszedtem a laptopot, kitakarítottam a dolgokat, és annyira belemerültem, hogy 10-kor hívott Zsuzsi, és akkor vettem észre, hogy már a stúdióban kellene lennem :D

Pénteken délután fél kettőkor keltem, éjjel nem aludtam, tegnap aludtam 3 órát, azóta megint ébren vagyok, és bár érzem, hogy el vagyok fáradva, kellene a testnek a pihenés, mégsem tudok aludni. Az okát pedig nem tudom. Most már le sem fekszem talán, mert 4 óra múlva megyek rádiózni, aztán mivel ez az utolsó alkalom, nem akarok elaludni.

Egyébként semmi extra, lassan azon gondolkodom, hogy hány tárgyból kell pótvizsgáznom jövő hónapban, vagy akár szeptemberben. Nagyon elbasztam ezt a félévet, pedig sokkal jobban indult, mint amilyen vége lett. Namindegy, ez is megoldódik, ahogy eddig minden. :)

Jaigen. Van rá esély, hogy július közepétől 2 hónapon át Németországban melózzak, nem kicsit pörögnék, ha összejönne, mert itthon kb esélyem sincs nyári melóra.

De tényleg és nagyon brutálisan. Itt a nyakamon a vizsgaidősuck, eléggé elflegmáztam ezt a félévet, el vagyok maradva egy halom feladattal, ráadásul kedvem sincs az egészhez és semmi sem tud motiválni. Túlságosan elkényelmesedtem az az igazság, aztán most kapkodok. Legszívesebben az előttem álló másfél hónapot úgy skipelném, ahogy van.

Arra jutottam, hogy befejezem a blogolást. Egyszerűen nincs kedvem írni. Majd ha lesz, akkor visszatérek, bár az is lehet, hogy nem ide.

Egyelőre goodbye.

Gothárd fiam, holnap jövök egy értelmes posttal, csak azért, hogy ne sírjál :D