Huniblog

1 órakor itthon voltam. Kajak, mintha óvodás lennék, olyanok ezek a hétfők és péntekek.

Hétvégére adott kettő darab összeröffenés, cool. Pénteken ilyen kocsmázós-dumálós-röhögős témát nyomunk, aztán szombaton egy igazi party jöhet. Bekell baszni. Úgy istenesen, nincs mese. Az igazán fasza dolog az volna, ha pénz nélkül is lehetne élni. nagyon rápörögtem erre a jogsi-autó témakörre, aztán keményen elhatároztam, hogy elkezdek pénztgyűjteni a személygépjárműre ^_* A vizsgadijat meg az ezzel járó biszem-baszomságokat fizetik a felmenők, meg az autó árába is beszállnak, de azéééért valamit nekem is hozzákellene majd tennem.

Ha ilyen ütemben folytatom a tervezgetést, lassan a fejembe veszem a családalapitást

ja, megvolt a félévi. Ahhoz képest, hogy még a füzetet sem nyitottam ki (gyk: szart sem tudtam az egészből), elég jól sikerült. Thx Görcsifijú ;]]

Durván küldöm a cuccot. Hajnali 2 van lassan, és azzal szórakozok, hogy átköltöztessem a blogot ide. Jobbnak tűnik az egész, több a lehetőség, átláthatóbb és könnyebben tudom kezelni az admin részt. Na meg nem kell külön kódokkal cseszekednem, hogy lássak valami statisztikát is ^_^ Már csak azt kéne megoldani, hogy a postok is átvándoroljanak. Apicsába, nem kéne elveszteni őket. Félhárom van.

Betegállat vagyok. Yes, i know.

Aludni továbbra sem tudok, és ilyenkor ofkorsz rástartol az agyam a gondolkodásra, problémázásra. Amúgyis van bennem valami az elmélkedő-tipusú emberből, de ez ilyenkor méginkább felerősödik. Tudom, hogy nem lehet megfelelni mindenkinek, hiszen az missönimpásziböl. Vágom azt is, hogy mindenkinek meglehet a véleménye bármiről, bárkiről. A hullócsillagszületik éppen aktuális adásáról, a legújabb máúnika só történéseiről, rólad, rólam, mindenről. Mégsem fér a fejembe néhány dolog. Az idő minden sebet begyógyit - a közhely szerint legalábbis. Tudjátok mit? Francokat. Nem ma történt, hogy volt egy jelentős hibám. Amit elismerek, balfasz voltam, és meg is fizettem érte. Többszörösen is. Viszont úgy tűnik, ez sem volt elég. Még ma is érzem a hatását, és érezni fogom holnap, a jövő héten, januárban, ésigytovább. Legalábbis úgy tűnik. Bármennyire is frusztrál, hogy minden igyekezetem ellenére nem kapok egy második esélyt, belefáradtam a szélmalomharcba. Egyszerűen nem látom a fényt az alagút végén huzamosabb ideig. Ha mégis fel-feltűnik, jön az elcsépelt és egyébként is gyenge vicc, miszerint az nem az alagút végét jelenti. Zakatol, sipol, közeledik. Ez bizony a vonat. Újabb pofon az élettől.

Hajnali három van, bazdki. (ja, rászoktam erre a szóra, bazdki) Ideje lenne tiplizni a fenébe. Holnap félévi dolgozat románból, apicsába. Nem túlzok, ha azt mondom: fogalmam sincs, miről szól az egész balfasság. És azt hiszem, 32 óra múlva is hasonló állásponton leszek. Viszont a "jó hir", hogy nem tud érdekelni. Nem parázok, nem izgat. Nincs időm ilyenekre, összekéne szednem magam. Vágjatokszájba. Az kellene nekem. Pfej...