Huniblog

Zűrös hét van mögöttem, köszönhetően saját magamnak. Sok vizsgát elhalasztottam egyéb teendőim miatt, így húzós volt a pótvizsgaidősuck. Végül is az lett a vége, hogy egy vizsgát nem tettem le, az szeptemberre maradt, egy másikból meg elvágtak. Az első tiszta sor, de a második azért még mindig bassza a csőrömet, mert nagyon sokat melóztam a vizsgafilmmel, és nem tartom jogosnak, hogy egy átmenőt sem kaptam. Szeptemberben újra megpróbálom. Jaha, feltéve ha itthon leszek. Elvileg úgy van, hogy megyek melózni Németországba július közepén, így nem érnék haza a szeptemberi vizsgákig, és fel kellene vennem újra ezt a két tárgyat. Kicsit dilemmáztam, mert két opció volt:

a) nem megyek külföldre, de leteszem a vizsgákat

vagy b) elmegyek melózni és felveszem újra ezt a két szopadékot.

Na, hát úgy döntöttem, hogy a b) variáns áll közelebb a szívemhez, még úgy is, hogy tudom, hogy kicsit szopás lesz a következő tavasz.

Holnap még van egy halom dolgom a városban, így még nem költöztem haza, de kedden megyek. Az igazat megvallva semmi kedvem nincs, de ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni. :)

Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka a laptopom merevlemeze az öreg ÖRÖK bazdmeg, ÖRÖK :D gigabájtok mezejére távozott, egyelőre pedig nincs annyi pénzem, hogy újat vegyek. Illetve lenne, csak az másra kell.

Pénteken délután jött Zoli meg Lacó, itt volt Viola és Csilla, meg benézett Timi is Enikővel, és egy kicsit kiengedtük a fáradt gőzt. Főleg Lacó, akinek mindegy volt, hogy a padlón vagy a wc mellett alszik-e. :D Azért, hogy ne legyen minden rendben, Levinek sikerült felbasznia az agyamat, de aztán amikor a harmadik emberrel is összebalhézott, akkor inkább elment itthonról. És ha már Levi: kifizetem a nyári bérleti díját a netnek, és erről legalább három héttel ezelőtt tájékoztattam a népet. Levi az utolsó pillanatig várt az összeg rá eső részének kifizetésével, tegnap este elment valahova inni, aztán pénzt természetesen nem kaptam. Elméletileg holnap reggel elküldi a számlámra, de ha mégsem, akkor leszedem róla a keresztvizet is.

Amúgy azon filózgattam a napokban, hogy milyen volt ez az egy év a lakásban. Visszatekintve azt látom, hogy szeptemberben meg októberben mindenki próbált visszahúzódóbb, csendesebb lenni, a szebbik arcát mutatni, de aztán fokozatosan mindenki bátrabb lett és kijött az igazi én belőlünk, bár nem teljesen nyíltan. Nyilván mindenkinek vannak kisebb-nagyobb hibái, hiányosságai, amiket néha nehéz tolerálni. Én csodálkozom azon, hogy különösebb balhé nélkül kihúztuk ezt a 9 hónapot, főleg annak tükrében, hogy milyen tapasztalatokról hallok másoktól. Az tény, hogy Levivel volt a legtöbb bajom, de tavaszra picit normalizálódott a helyzet, talán rájött (vagy Ágota beszélt a fejével?), hogy alkalmazkodni kell. Voltak időszakok, amikor nem értettem Brigi viselkedését és Ágota flegma stílusát, balfasz mivoltát sem tudtam hova tenni. Valamelyik postomban talán írtam is arról, hogy Brigiben mennyire pozitívan csalódtam, és ha az összképet nézzük, akkor ő volt a legjobb lakótárs. Ha egy 1-től 10-ig terjedő skálán kellene pontoznom őket, akkor Brigi kapna mondjuk 8 pontot, Ágota 7-et, Levi pedig 5-öt. Mondjuk ha tavasszal is olyan lett volna, mint az ősz meg a tél folyamán, akkor a 3 is sok lenne.

Hamarosan jön Viola -sőt, már hív is :D- és szó van valami borozásról, aztán azzal lezártnak tekintem ezt az egyetemi évet.
Na, akkor egyelőre ennyi. Uff.