Huniblog

Lófasznak hazudok, meg magamnak is. Bullshit, hogy túlléptem, bullshit, hogy túl vagyok rajta, rajtunk. Mert nem vagyok. Bármekkora egom is van, ha most felhivna, hogy izé, akkor mennék. Megittam egy rakás sört, valszeg ezért (is). És hülye vagyok, mert ahelyett, hogy aludnék, olyan számokat…

Szombat este nincs kedvem menni sehova, inkább egyedül iszom a sört, faszkivan.  

Nem mondom, hogy nem gondolok rá, nem mondom, hogy nem hiányzik, vagy nem is érdekel az egész. De nem annyira, mint mondjuk két hete. Elég gyakran kattog az agyam azon, hogy vajon mit csinál, vajon jutok-e eszébe, de ahhoz képest elég jól birom a gyűrődést. Nyilván hiányzik a 'vanvalakimellettem'…