Huniblog

Ma két hete, hogy elköltöztek, azóta odáig jutottunk, hogy vége van, nem erőltetjük tovább. Megpróbálunk békésen túl lenni ezen, már amennyire lehet. Dávidot keveset láttam azóta, de ezzel tisztában voltam. Olyankor nem megyek, amikor otthon vannak Zsanett ősei, mert a fasznak van kedve ahhoz, ahogy rám néznek. Így meg eléggé le van korlátozva, hogy mikor tudok menni. Meg a munkám is befolyásolja. Na mindegy. Jövő hétvégén azért elhozom magammal. Na de, a békés elválás úgy tűnik, nem lesz egyszerű. Azzal tisztában voltam eddig is, hogy mindenért engem fog hibáztatni, hogy kicsit ki is színezi a történetet, de bazdmeg, túllőtt a célon. Még anyámnak is beadta a storyt, bár nem tudom mit gondolt. Olyan alpári faszságokat összehord, hogy az eszem áll meg. Bizonygatni nem fogok senkinek semmit, értelme nem sok van szerintem. De azért felbaszott ma agyilag elég rendesen.Olyan orbitális hazugságokkal eteti elsősorban magát, hogy azt alig tudom elhinni. Nyilván megviseli, mert láttam rajta, nyilván keresi a kiutat, nehezebben éli meg ezt az egészet, mint én. De, hogy ennyire átessen a ló túloldalára, azt nem gondoltam volna. Szinte 6 év telt el, azt hittem, hogy ismerem, de nagyon úgy tűnik, hogy rosszul gondoltam.

Ezt se most írtam, hanem lassan egy hónapja, csak valamiért vázlatba tettem. Mindegy. Azóta túl vagyunk a válási procedúra egyik felén, le van papírozva a dolog, csak ki kell várnunk a 30 napos gondolkodási idő leteltét. Káosz van a fejemben. Volt időm átgondolni ezt az egészet, határozottan azt mondtam, hogy nem. Nem tudok túllépni az elmúlt néhány hét eseményein, nem is akarom azt mondani, hogy próbáljuk meg mégis. Tudom, hogy erre várt amúgy, de basszameg, ő egy fél lépést nem tett. Ő ment el, és tudom, hogy mégis tőlem várta azt, hogy kezdeményezzek. Lehet, hogy csak az egom nem engedi, de legyen már vége ennek. Egyébként nem is miatta agyalok a napokban többet, hanem Dávid miatt. Őszintén szólva nem hiányzik Zsanett úgy, ahogy kéne (?). Emberileg nagyon csúnyán lesüllyedt a szememben az elmúlt hetekben mutatott viselkedése és hazugságai miatt. Az, hogy totál a padlón van, nem mentség a kitalációkra. És esküszöm, hogy sajnálom, amiért szar passzban van, ott van Dávid, aki 0-24-ben leköti, ráadásul a hisztis testvére, az anyja, az apja, a huszonhatezer szomszéd meg szerintem az agyára megy. Sajnálom őt, amiért ilyen nehéz a helyzete, holott nem kéne. De most mondjam, hogy ő kereste ezt magának? Az elképzelése nem ilyen volt, hanem úgy gondolta, hogy rövid időn belül utánamegyek. Most tévedett. Egyszer már utánamentem, most nem akartam. Nem akartam, mert akkor fél év múlva megint eljátszhatja ugyanezt. Ezt a kockázatot meg nem akarom vállalni. És akkor ott van Dávid, aki nem tehet semmiről, aki nem értheti, hogy mi van. De érezheti. És így fog felnőni, amitől én elég rendesen tartok. Azért, hogy Dávid ezt ne érezze, lehetne-e visszaút? Igen. Hogy működne Zsanett és köztem? Nem hiszem. Kibaszott bonyolult, és kibaszott nehéz. Talán azt sajnálom a legjobban, hogy Zsanett nem tudott megmaradni embernek...