Huniblog

Van az a mondás, hogy annyit dolgozok, hogy kezd az ivás rovására menni. Na, nálam felütötte a fejét ez a történet. Szombaton is bent voltam a cégnél, hétfőn és tegnap hajnal 5-kor indultam egy-egy autó áruval, és ma is csak 7 után szabadultam. De legalább élvezem, csak reggel ne kéne felkelni :D Egyedüli bajom az egyik munkatársammal, nevezetesen Ildikóval van mostanában. Magas lett az a ló amit ül, és koppanni fog a feje a földön ha valaki leveri onnan. Nem csak engem idegesit, úgyhogy előbb-utóbb Albi vagy Edit elmagyarázza neki, hogy vegyen vissza.

Ja, Zsanett édes drága anyukája ma este kiverte a hisztit. Ideje volt, túl rég nem történt semmi, csodálkoztam is ezen. Valamikor tavaly ősszel volt egy story, amikor is Zsanettel ketten voltunk náluk, délután a nagybátyja járt ott, de az ajtó zárva volt, igy nem tudott bejönni a házba. Ezt meg elmesélte apóséknak, akik kivertek egy cirkuszt, hogy miféle dolog az, hogy bezárjuk az ajtót. Na, hát múlt vasárnap hasonló volt a szitu, annyi különbséggel, hogy nem zártuk be az ajtót. Nem is volt gond amúgy, csak az apja korábban ért haza, mint kellett volna, aztán akkor lépett be az udvarra amikor mi éppen nagyon szerettük egymást. Nyilván nem látott semmit -a kipirosodott fejünkön meg az apró kapkodás nyomain kivül-, de hát nem kell Einsteinnek lenni ahhoz, hogy az ember összerakja a mozaikot. Ő amúgy nem is feszegetett semmit sem akkor, sem utána, sőt, lazára vette a figurát és kaptuk az ivet pár napig, de ennyi. Ofkorsz anyósnak is elmondta, ez is rendben lenne, ő se szólt semmit. Ma estig. Megint valami idegileg gyenge pillanata volt, ami remek lehetőséget adott arra, hogy felfújja ezt a lufit. A lényeg az, hogy az volt a baj, hogy nyitva volt az ajtó. Tavaly ősszel meg a zárt ajtó volt a baj ugyebár. Kicsit nem értem ezt, de hát annyira nem is újdonság ez a logikátlanság :)) Kipattogta magát, aztán 10 perc múlva már édeskicsiszivem volt. Nincs új a nap alatt.