Huniblog

...és néha én is tudok :D Itt van Csanád kb 2 hétig, aztán a sors is úgy akarta, hogy mindenképpen összefussunk, mert csütörtökön, alig fél nappal azután, hogy megérkezett, a kocsmában találkoztunk, estére meg kb macskamajomra ittuk magunkat. Aztán kitaláltuk, hogy jó lenne kimenni az erdőre iszogatni, ezt meg tegnap este meg is ejtettük. Mondjuk az egyik nő akit fűzni próbál, éjfélkor kinyögte, hogy nem jön, de hát szarni bele, akkor maradj otthon. Kimentünk 5-en, én 3 körül Zsanettet hazahoztam, mert reggel kellett volna menjen melóba, aztán visszamentem, és reggel 7-ig ittunk. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy félig románra, félig angolra igyuk magunkat, és nem volt kedvünk magyarul témázni. 11-kor már ébren voltam, belőttem két sört ott azért, hogy ne essek ki a ritmusból, kettőt meg itthon a miheztartás végett, aztán most várom, hogy megérkezzenek ide ezek az elmebetegek és estig igyunk. Kurvajó volt, hogy nem a telefonnyomkodás meg a fészbúk ment egy kóla mellett, és inkább halálra röhögtük magunkat. Komolyan mondom, éreztem, hogy élek.