Huniblog

Rohadtul nincs kedvem a holnapi naphoz. Kicsit ki van a faszom a főnökkel, aki még vasárnap sem hagy békén, holnap reggel meg egy halom hülyeséggel fog eltelni az idő, aminek köszönhetően megint lesz vagy 8 óra mire végzek. Bár igazából ez a kisebbik gondom. A nagyobbik az, hogy ma este meghoztam egy nehéz döntést, holnap pedig megmondom Zsanettnek, hogy ne erőltessük a dolgokat. Csak gratulálni tudok az apjáéknak amiért rövid idő alatt képesek voltak tönkrebaszni egy amúgy jól működő kapcsolatot. Messze nem én vagyok a világ legfaszább gyereke, sőt, de amikor a keddi normális hangnemű beszélgetésünkből nekik annyi jön le, hogy én pofázok, mert voltam annyira egyenes, hogy elmondtam a problémáimat, akkor nincs miről beszélni. Az i-re meg felteszik a pontot azzal, hogy elmondják Zsanettnek azt, hogy ők nem ellenzik a kapcsolatot, de jobb lenne szakítani. És így küldik el szombaton este velem. Ezt egyébként ma tudtam meg, teljesen véletlenül. Sajnálom Zsanettet, sajnálom magamat, és ezt az egész kapcsolatot, de ami sok, az már sok. Utálom ezt az egész helyzetet, ezt a szájbakúrt idiotizmust, a kibaszott csőlátást és a kétszínűsködést.