Huniblog

Anyósék kicsit felbaszták az agyam így estére már megint. Néha már-már undorító amit művelnek. Ha megmondom, hogy hova megyünk, akkor az a baj, ha nem mondom meg, akkor az a baj. Elmondom a tervezett programot, semmi gond, megvan a beleegyezés, aztán ha hazaértünk akkor kezdik a cirkuszt. Faszkivan velük ilyenkor. Remélem mihamarabb hozzászoknak a gondolathoz, hogy a drága kislányok már nem is annyira kislány, van magánélete is, és tetszik vagy sem, vannak közös dolgaink is. Olyanok is, amelyek nem tartoznak rájuk.

Na de elszállt ez az év is. Nem volt egy rossz év ez, bár voltak mélypontok idén is. Az év első fele gyakorlatilag Timiről meg a cirkuszokról szólt, aztán a második felének középpontjában Zsanett állt. Hogy mit hozott kétezertizenhárom? Visszagondolva többnyire mosolyt. Ráflasheltem Timire, aztán abból nem lett semmi. Valószínűleg jobb is így. Abbahagytam az egyetemet, és egyelőre nem érzem, hogy rosszul döntöttem volna. Belépett Zsanett a képbe és az életembe, ami több dologra is rávilágított. Dolgoztam Németországban, ami valami frenetikusan jó volt. Megismertem néhány szenzációsan jó embert, már ezért is megérte. Túl vagyok/vagyunk egy családi kálvárián, amire sok minden rámehetett volna. Öndicséret vagy sem, de nem kis részt vállaltam ebben az egészben, jól kezeltem a helyzeteket és ismét bebizonyosodott, hogy jó az, ha vannak ismerőseid, főleg ha "jönnek neked eggyel". Az év megkoronázásaként egy faszipántos melót is találtam, amit szeretek csinálni, bár nem kicsi a felelősség. Van barátnőm, van munkám, van családom, vannak barátaim, van pénzem, úgyhogy panaszkodni nem igazán van okom. :) 2013 egy jó év volt, soha rosszabbat. Egy 10-es skálán 8 pontos.

Kedden amint végzek a melóval, megyek inni, és remélem, hogy 3-ára kijózanodok. :D HNY.