Don't cry, just say goodbye
írta: Huni_ ; 2013.09.15. 01:40
Egészen pontosan 2 óra múlva indulok. Este elmentünk, ittunk egy kólát, biliárdoztunk, jól éreztem magam. Aztán hazajöttünk, Zsanettet hazavittem, és ahogy az igazából várható volt, hosszúra nyúlt a búcsúzás. Sosem szerettem, sosem voltam igazán jó ebben a műfajban, és soha nem fogom megtanulni, hogy hogyan is kell ezt végigcsinálni. Tisztára olyan feelingem volt/van, mint amikor az osztálytól búcsúztam, vagy amikor Ágotáéktól. Még úgy is nehéz volt, hogy tudom, ez csak 2 hónapra szól, az meg nem a világvége. Ki lehet bírni, ki is fogom bírni, de akkor is mocskos szar érzés. Mondjuk az sem volt egyszerű, amikor ma délután beszélgettem Brigiékkel, akik már lecuccoltak Vásárhelyre. Alapjáraton most onnan kéne írjak, és furcsa is, hogy nem vagyok velük. Nem bánom, csak különös, új a helyzet.
Bagossyék megint ráéreztek valamire, rongyosra hallgattam ezt a számot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
