Huniblog

Megpróbálom összegezni az elmúlt hetet kronológiai sorrendbe, bár néha teljesen elveszítettem az időérzékemet, így kicsit nehezen áll össze ilyen formában a kép.

Kedden este Nándival akartam inni 1-2 sört, aztán a hatodikat már a kocsma udvarán végeztük ki. Úgy éjfél körül járhatott, amikor kitaláltuk, hogy elmegyünk az erdőre, mert egy banda már elkezdte a május elsejével járó ivászatot. Beültünk négyen az autóba, aztán ott hajnalig ittunk. Előző postom apropója egyébként épp ez az éjszaka, ugyanis mire hazaindultunk, a sofőr is albánszamárra itta magát, és néha a gázon felejtette a lábát. Egy kanyarban majdnem megpusziltuk a földet, nem sokon múlt. 5 órakor értem haza, 8-kor keltem, és azt hittem sose lesz már dél, hogy induljunk az erdőre. 1 óra előtt ott voltunk aztán, a többiek meg elviekben 2 körül értek ki, gyakorlatilag majdnem 5 volt mire megérkeztek. Estére kiszédelgett Zsolt meg Gabi is, és mivel januárban elmaradt Zsolt születésnapjának megünneplése, most pótoltuk. Kár, hogy jóformán le se szarta az egészet. Ilyen szintű érdektelenség még senkiből nem sugárzott. Na mindegy, csak utána többen is kérdezték tőlem, hogy én is így láttam-e, úgyhogy nem én magyaráztam be ezt magamnak.

Gyakorlatilag onnantól, hogy megérkeztünk, folyamatosan vendégeink voltak. Délután Ernő hívta Szilviát és Timit, hogy két haverjával kinéznének pár órára, ha nem gond. Nem mondanám, hogy túlságosan örültem ennek, de aztán csírájában elfojtottam a kezdeti féltékenységemet és én magyaráztam el Ernőnek, hova is kell jönniük. Este azt vettem észre, hogy az asztal mellett Timivel beszélgetnek, bár inkább tűnt veszekedésnek. Timi mondta, hogy vigyek egy pohár bort. Júlia kitöltötte, de már nem ért el vele az asztalig, mert közben leragadt a másik szobában Zsoltékkal. Úgy 10 perc múlva mondta, hogy Zsolt amúgy elvette a bort, úgyhogy nem vitte oda Ernőnek/Timinek. Mondom jóvan, akkor viszek én. Közben odaszóltam, hogy az a bor nincs eldugva, nem kell mástól elvenni, de nyilván nem volt ez halálkomoly. Zsolt erre bepöccent, amit aztán később Endrétől tudtam meg. Na mondom nem baj, akkor gyere, beszéljük meg, mielőtt ilyen hülyeségből hiszti lenne. Három szót tudtam szólni, és Zsolt már ordítozott velem, elküldött a picsába és elviharzott. Néztem ki a fejemből, hogy mi ez a fürdőskurva hozzáállás, de hagytam, hogy akkor hisztizzen meg puffogjon. Fogtam egy pohár bort meg a cigimet, és elvonultam, nehogy olyant vágjak szembe vele amit nem kéne. Várjál, ez csütörtök volt. Mondom, hogy nehéz ez a kronológia. Szóval szerdán nem volt semmi kavarodás, semmi zűr, csütörtökön jött a ketrecharc.

Na tehát, félrevonultam, aztán Endre is mellém ült, borozgattunk meg beszélgettünk. Elfogyott a bor, úgyhogy bementünk a házhoz, ahol amúgy Szabit nem látták már jó ideje. Egyszer csak szól B. Timi (?), hogy Endre az autóval elment valahova. Hivtam 15x, nem vette fel, sőt, kikapcsolta. Mondani sem kell, részeg volt, úgy ment el autókázni. Hívom Szabit, 3x kinyomja, mondom a kurva szádat bazdmeg. A vérnyomásom akkor már az egekben volt, Timi mellettem bőgött -mondjuk köze volt ehhez annak is, hogy ő sem volt józan-, négyen álltak körülöttem, én meg ordítottam. Endre visszakapcsolta, felvette, és azt mondta, addig nem hajlandó visszajönni, amíg a bandából valakinek is baja van a másikkal, közben meg velem veszekedett, engem küldött el a picsába. Én tudtam, hogy Zsoltra és rám gondolt, de mondom oké, mire visszaérsz, megbeszéljük ezt. Berendeltem mindenkit a szobába, Zsoltékat kivertem az ágyból, és felvázoltam, hogy ha 20 évesen ennyire idióták vagyunk, hogy ilyen problémákat nem tudunk megbeszélni és megoldani, akkor egyszerűen nincs értelme összegyűlni, nincs értelme szenvedni 4 napig az erdőn, otthon kell ülni és nézni a tévét meg fészbúkon baszni a rezet. Arra meg rendesen kiakadtam, hogy a telefont nem veszik fel, kikapcsolják, kinyomják. Hát bazdmeg, ha valakit egymás után hivogatok, az nem véletlenül van. Utálom az ilyent. Láttam, hogy páran nem értik, miről van szó, úgyhogy azt mondtam, oké, kezdem én, elmondom azt, ami engem érint ennek kapcsán. Aztán elmeséltem, hogy Zsolttal egy hülyeség miatt összebalhéztunk, én meg akartam beszélni, ő nem volt hajlandó rá, úgyhogy itt vagyunk. És akkor megint elkezdett veszekedni, hogy én mekkora balfasz voltam, hogy ha ilyeneket mondok akkor ne várjak mást tőle meg mittomén. Elmondtam, hogy kurvára nem gondoltam komolyan, de ne legyen az, hogy nagyfejű vagyok és kötöm az ebet a karóhoz, bocsánatot kértem tőle. Nem mondanám, hogy elfogadta, inkább úgy tűnt, hogy meglepődött, aztán lányos zavarában újra támadt, és elkezdett provokálni, hogy mondjam el, miből indult az egész. Ti. az egész abból indult, hogy összekavart Timivel, és azt hitte, nekem ezzel bajom van, én emiatt haragszom rá, meg babámtöke. Elmondtam neki nemrég, hogy NEM, NEM és NEM haragszok rá, mert nekem semmi közöm nincs Timihez, alaptalan és jogtalan lenne ha én háborognék amiatt, hogy kavartak. Szóval provokált, ordított, hogy márpedig mondjam el ezt, hogy hallja mindenki -Gabi is!-, én viszont inkább hallgattam. Ott volt a lehetőség, hogy kitálaljak Gabinak, mégsem voltam geci. Ha haragudtam volna rá, akkor elmondtam volna, és szerintem az, hogy mégsem tettem, épp elég bizonyíték az én álláspontom mellett. Közben visszaérkezett Endre, a szoba kiürült, Zsolttal ketten maradtunk, leültem mellé, elkezdtünk beszélgetni. Másfél perc múlva ott tartottunk, hogy én egy kibaszott balfasz vagyok, leszophatom a faszát, meg úgy egyébként is az én anyám picsája, és nincs miről beszélgetnünk, azzal lelépett. Amúgy igen, balfasz vagyok, igen, geciláda vagyok, és igen, ezt a fejemhez vághatja bárki ha akarja, mert elfogadom. Na de azok után, hogy még én tettem neki szívességet? Azok után, hogy én nyeltem le Endre szavait, azok után, hogy én tartottam a hátam azok előtt, akik nem tudtak az egészről semmit és engem tartottak a főgecinek? Azok után kapom ezt a pofámba? Nem tartottam és most sem tartom fairnek.

Ez már sok volt nekem, már nem bírtam. Ültem az ágy szélén, bőgtem, mint egy 12 éves picsa, betelt a pohár. Akkor hagytam abba, amikor bejött Timi, leült mellém és elkezdtünk beszélgetni. Jó ideig beszélgettünk, ő legalább értékelte, hogy a provokálás ellenére sem mondtam semmit. És ha már ott voltunk, elmondtam neki mindent. Tudtam én már rég, hogy tudja, mit érzek, nem érte meglepetésként. Mire lereagálhatta volna, megtelt a szoba. Talán jobb is így.

Pénteken Zsolt úgy csinált, mintha semmi sem történt volna. Jópofizott, körbenyalta a fejemet, és esküszöm úgy jött le, mintha rájött volna, nincs igaza, aztán próbálná helyrehozni. Na de bazdmeg, ne ilyen óvodás módszerekkel csinálja, hanem álljon elém és mondja el, hogy le akarja zárni az egészet. Nem kell bocsánatot kérnie, nem várom el. Ahogy azt sem vártam el, hogy megköszönje, amiért Gabinak nem szóltam. Egy kicsi gerincességet várok el, semmi többet.

Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy Szabinak most azért vagyok szálka a szemében, mert imádott barátja szerinte miattam ment el részegen az autóval. Meg az is, hogy pár órája szó volt egy esti sörözésről, én meg mondtam, hogy ha Zsolt ott lesz, akkor én inkább nem megyek, erre Timi azt mondta, ő sem. Mintha ezzel megoldaná a Zsolt és köztem fennálló problémát.

Az biztos, hogy én többször nem lépek. Háromszor megpróbáltam, úgy érzem, megtettem ami tőlem elvárható. Ha Zsolt azt mondja, hogy normálisan beszéljük meg, állok elébe. De addig, amíg nem keres meg, nálam csak papíron létezik. Vagy még ott sem.

Asszem ennyi.

Óóóó, ennél "jobb" hétfőm nehezen lehetett volna. Kurvageci.