Huniblog

Timi ma délután elmondta, hogy tudta, hogy látom őt az éjjel amikor Zsolttal kavart, meglepett. Elképesztően el volt -lófaszt, itt ül mellettem, most is el van- kenődve, egész nap szar kedve volt, hibáztatja magát, blablabla. Én mondtam, neki, hogy ő is hibás, de az igazi balfasz Zsolt volt. Úgy 65-35%-ra tenném ezt az arányt. Na, de nem is ezért ültem ide írni, hanem azért, hogy valahol levezessem azt a feszültséget amit Szabi keltett bennem. Az éjjel, amikor elég rendesen be volt baszva, azt mondta, hogy tudja, mit érzek Timi iránt, vágja az egész szitut, de nem fog belekeverni, rajta nem fog múlni semmi, satöbbi. Erre ma este elég tisztességesen rácuppant Timire, és nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolja-e vagy csak engem akar basztatni. Ha előbbi, akkor bekaphatja, mert egy faszarc. Ha utóbbi, akkor meg nem értem, hogy miért cseszeget, nem adtam rá okot. Mindegy.

Timi egész este -megint lófaszt, egész nap- smsezett valakivel, rákérdezni nem akartam, pedig megöl a kíváncsiság.  Elmondta volna, ha megkérdezem, de valahogy nem jött, hogy érdeklődjek. Nem mertem? Lehet. Az a bajom, hogy egész nap szar kedve volt, most is csak a telefonját bütyköli, és nem értem, hogy mi a fasz van. 

Azt meg pláne nem értem, hogy köztünk mi van, vagy a tegnap éjjel és a mai nap után mi lesz. Egész nap azon gondolkodtam, hogy elmondjam-e, amit érzek. Ha nem mondom el, megeszem saját magam, felemészt ez az egész. Ha elmondom, jó esély van arra, hogy azt is elbaszom amit eddig felépítettem, felépítettünk, aztán a jövőben már másképp fogunk beszélgetni, esetleg annyira elbaszódik minden, hogy nem is fogunk beszélgetni, azt meg nagyon nem akarom. Szívem szerint félrehívnám, és elmondanám, hogy mit érzek iránta, de az eszem azt mondja, ne tegyem, mert szarul fogok kijönni belőle. Utálom ezt a tanácstalanságot, ezt a kettős helyzetet, ezt az egészet. Van egy halom más problémám, egy rakás fontos dolgom és bajom, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből Timit. Kurva szerelem, kurva érzelmek, kurva élet, kurva világ, kurva minden.

Olyan könnyű volna véget vetni ennek az egésznek, olyan könnyű volna meghalni. Ugyanakkor kurva nehéz is. Szomorú, és sose gondoltam volna, hogy ennyire el fogok keseredni, ennyire szar passzban leszek, ennyire életunt leszek, ennyire kibaszottul összejön minden szarság és ennyire elbaszom az életem. Kellene bőgjek, kellene zokogjak, kellene ordítsak, le kéne ezt a kikúrt feszültséget vezetni végre valahol, egyenesbe kellene hozni az életemet, és nem tudom a módját. És nem tudok. Nem tudok sírni, pedig érzem, hogy sokat segítene. Se részegen, se józanon, se társaságban, sem egyedül. Semmi se érdekel, ezen a kibaszott szerelmen kívül, ez meg nem csak, hogy szomorú, egyszerűen elkeserítő és szánalmas. Utálom magam, az az igazság, ez szokatlan, ilyent sose tapasztaltam. Kemény, de le kell írnom. Nem akarok többet élni, nem látom értelmét, nincs értelme, elegem van minden szarságból, elegem van ebből az életből, elegem van MAGAMBÓL. EGY KIBASZOTT HÜLYE FASZ VAGYOK.