Huniblog

Na, mindjárt indulok vissza Vásárhelyre, de addig még van egy kevés időm, és mivel összepakoltam és nincs amit csináljak, írok egy posztot a hétvégéről. Nem lesz hosszú mert többnyire tartottam magam ahhoz, amit hét elején leírtam, és egy kávézást meg egy péntek esti szülinapozást leszámítva nem voltam sehol velük. 

Egyetlen érdekesebb story péntek este volt. Egyrészt meghívott Alpár, hogy ünnepeljük az ő születésnapját a Pepiben, másrészt Júliák szóltak, hogy program van mert Öcsihez kell menni. Gondoltam megoldom okosan, és ott leszek mindkét eseményen. Össze is jött volna, ha a tervezett 6-7 óra helyett nem fél 10-kor megyünk Öcsihez...Szóval így nem mentem el Alpárékhoz, hanem úgy éjfélig Öcsinél ittam. Mondjuk az igazság az, hogy tényleg akartam menni a Pepibe, néhány arcot rég nem láttam, de ilyen szarul jött ki ez most. Na, néhány kört ittunk, közben Szilviával azon témáztunk, hogy Edina csak Endrével/csak Vencivel/mindkettővel fog kefélni majd. Éjfél körül kijött rajtam a fáradtság -ami jellemző volt rám egész hétvégén, este 8-kor már rég aludtam többnyire-, és az, hogy nem kajáltam. Ez a kettő összekombinálva a sör+szilvapálinka felállással azt eredményezte, hogy éjfél körülre én már vállalhatatlanra ittam magam, 10 percnyi szundi után meg eldöntöttem hogy jobb lesz ha hazajövök. Túl sok minden nem maradt meg a hazaútból, csak annyi hogy komoly matematikai számításokat végezve rájöttem, hogy ha 2 szál cigim van, akkor egyet nyugodtan elszívhatok, mert egy megmarad reggelre. Két perc kellett beletenni a kulcsot a kulcslyukba, kinyitni az ajtót, becsukni, és ugyanennyi újra betenni a kulcsot és bezárni az ajtót. Ahogy felértem az emeletre, elsőszámú célpontom az ablak volt, és 3 másodperc múlva már megszülettek a kisrókák.