Huniblog

Péntek délután hazajöttem, hogy segítsek a hétvégi bál szervezésében - nem részletezem, néphagyomány, a 19 évesek rendeznek egy bált az ősz folyamán -, mint főszervező. A héten nem volt olyan éjjel, amikor annyit aludtam, amennyit szerettem volna, és a 3 napja tartó futás kiszívta minden életerőmet. Rohadt melós volt ez a hétvége, de legalább megérte. Tavaly ugyanezen a bálon ütöttem ki magam úgy, mint sem azelőtt, sem azután soha, így megvolt a téma, amin pöröghetett a társaság. Idén viszont kulturáltan ittam csak, bár lehet, hogy bebaszva könnyebb lett volna az élet. Reggel meg cuccolok vissza Vásárhelyre, déltől meg már valami előadásom lesz az egyetemen. Ha azt mondom, hogy kibaszottul nincs hozzá kedvem, akkor az csak érintőlegesen írja le az érzéseket. A székről meg mindjárt leborulok, mint egy homokzsák.