Huniblog

Azt a rohadt kibebaszott mindenségét bazdmeg. Tegnap este átmentem Rékáékhoz, vittem magammal egy üveg scotchot, hogy beszélgetés közben ne száradjunk ki. A lényeg annyi, hogy tisztességesen a fejembe szállt minden cseppje, 2 óra körül pedig elindultam haza. Azt nem tudom, hogy mennyi idő kellett biciklivel letekerni azt a cirka 500 métert, arra viszont határozottan emlékszek, hogy egyenesen nem mentem túl sokat. Az út többi része kiesett. A tesóm dolgozott az éjjel, csak a fater volt itthon. Nyitnám az ajtót, zárva. Megyek a hátsó bejárathoz, zárva. Keresem a kulcsot a megszokott helyen, nincs ott. Nabazdmeg, kizártak. Beültem a kocsiba, és ott aludtam el. Fél hat környékén indult melózni a fater, ő ébresztett fel. Mondtam -vagy inkább motyogtam?- hogy miért aludtam a kocsiban, erre nézett, hogy hülye vagyok, vagy wtf, mert az egyik ajtó nem volt bezárva. Elég rendesen átfagytam ami azt illeti, de magamra vettem egy blúzot, ami a kocsiban volt. Erre mondjuk abszolút nem emlékszem, de ébredésnél rajtam volt. 8 óra körül jött haza a tesóm, én felöltözve, cipővel a lábamon aludtam, és megkérdezte, hogy mi a fasz van velem. Félkómásan visszaszóltam, hogy kopjon le, majd ha józan leszek elmesélem. Még most is érzem a scotch hatását, embertelenül komoly pia. Van néhány homályos, valamint annál is több sötét folt. Az élet nem egyszerű.

szerk.: ma este vettem észre, hogy fél 4-kor még próbáltam apámat hívni. namármost arról fogalmam sincs, hogy mi a faszt csináltam 2-től fél 4-ig...