Huniblog

Ismét szét vagyok csúszva. Ez a hét nem nagyon tetszik, mert attól függetlenül, hogy semmit sem csinál(t)unk a suliban, ott kellett lenni. A rendesebb tanárok zöld utat adtak, mások pedig nyomatták be a hiányzást, és pirossal karikázták. Ma bementünk, aztán közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy nem maradunk, mert fölösleges. Elmentünk sörözni, majd 11 körül vissza, szóltunk az ofőnek, hogy mi márpedig leszarjuk, hogy ki mit akar, nem fogunk 2-ig a suliban dekkolni. HOlnap ünnepélyes évzáró, blablabla...

Egyébként a heti programom úgy nézett ki eddig, hogy suli után haza, és meló. Az az igazság, hogy elszoktam a kemény fizikai munkától, és a két karom eléggé fáj, és nem tudok optimistán tekinteni a mai nap hátralévő részére, mivel 5-6 óra meló mára is kinéz. Holnaptól már lazább lesz.

Pénteken kicsengetési ebédre kell menjek, bár még nem tudom, hogy mi a makkot vigyek ajándékként. Nagyon úgy tűnik, hogy július közepéig minden hétvégére be vagyok táblázva, tehát n+1 alkalommal leszek seggrészeg. Life's hard.

Tegnap Örs is kézhez kapta a jogsiját, szép bugyirózsaszín. Irigy vagyok, apicsába. Szívem szerint ma elkezdeném az iskolát, hogy jövő hónapban már jogsim legyen, de alapból is lusta vagyok tanulni, és amikor kint meleg van, kinek lenne kedve a könyvet bújni sörözés helyett?!