Nos, mostanában igen erőteljes szómenésem van, úgyhogy itt egy újabb poszt ;D

A rádiók orrba-szájba küldik az AD Studio egyik számát, mely több, mint 10 éves. Nem tudom, honnan ez a retro vonal, de a lényeg, hogy ez a szám naponta többször is lemegy. Ma például a Texas Pubban kajálás közben is elhangzott, esténként pedig kb kimaradhatatlan a repertoárból. Szóval annyi lenne a lényeg, hogy akárhányszor meghallom, beindul a Zagyi működés, jönnek a magasröptű gondolatok azon ex-barátnőimmel kapcsolatban, akikhez úgy komolyabban is kötődtem, és rá-rájövök arra, hogy voltak fasságaim, és többnyire az én hibá(i)m miatt történtek meg a szakítások (pföj, de utálom ezt a szót). Az a probléma igazából, hogy egy időben lávsztorik terén igencsak befolyásolható voltam, aztán bemeséltem magamnak, hogy a történet úgy van, ahogy azt a társaság egynéhány tagja gondolja/állítja. Visszatekintve egyszerű dolgok ezek, csak ugyebár utólag okos az ember. Legalább annyi pozitívum van, hogy mostanra 'kinőttem' ezt a tulajdonságomat, jellemvonásomat, viselkedési formámat, mittomén hogy nevezzem, és igen komoly eszmefuttatásokat kell hozzámvágni ahhoz, hogy el is higgyem amiről szó van. Ofc nem minden témában, de ami érdekel, abban mostmár alapdolog ez.