írta: Huni_ ; 2010.04.07. 17:51
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ezt a posztot megírjam, avagy sem.
Igazából még mindig nem tisztult le előttem a kép, és a blog.hu sem nagyon akarja az igazamat, mert problémázik itt az írás alatt. Jel lenne? Mindegy.
Felvezetésként annyit, hogy az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy valami nincs rendben. De kibaszottul nincs rendben. Néhányszor azt éreztem, hogy kikapcsolok, és az agyam kezd elszállni. Kajakra, mint egy idióta. Nem is tudom, mihez hasonlíthatnám, de hogy nem normális ami velem történik, az biztos.
Nos, vasárnap ugye húsvéti előadás, majd utána buli. Sok kedvem nem volt hozzá, meg aztán a fej- és fogfájás kombó is ütött rendesen, de végülis összeszedtem magam és elmentem. Inni sem volt kedvem (mondom, hogy nem vagyok jól...), csak egy sört meg egy pohár bort nyomtam le úgy 10 óra környékén. Kevéssel éjfél után elindultam haza, hogy egyek is valamit, mert du. 2 óta nem kajáltam. Bedobtam némi sonkát meg húst, ilyesmit. Aztán indultam vissza... Amikor elértem a kapuig, a semmiből jött egy ötlet, hogy mi lenne, ha én vezetnék...ótót...
És mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, indítottam, kiálltam a garázsból és nyomtam neki. Egy mellékúton mentem úgy 5 km-t, amely út az eső miatt tele volt tócsákkal, sárral. Ebből következik, hogy az ótó sem maradt tiszta, bár ez akkor még nem ugrott be nekem. Hazajöttem, betettem a helyére az ótót és visszamentem a többiekhez. Namármost azt tudni kell, hogy szombaton volt megmosva a cucc, és azóta senki nem vezette, ergo tiszta volt.
4-5 sört ittam meg és úgy 2 liter bort ezután, majd hajnali 3 körül meguntam az egészet, és hazajöttem.
Hétfő délelőtt egyből kapcsoltam, hogy a kocsira bizony ráférne egy mosás. Végigsikáltam, míg a femili szunyált, mindegy. Az egyetlen probléma annyi volt, hogy a fater már reggel észrevette, hogy mi a szitu, bár erről nem tudtam. Még fasza poénnak is tartottam ez egészet délutánig.
Délután aztán családi beszélgetés, és tisztában voltam vele, hogy elkúrtam, és rájöttek a magánakciómra. Végülis előadtam a storyt úgy ahogy volt, a többiek meg döbbenten néztek. Meg igazából én is. Nem ismertem magamra.
Azóta pedig azon pörgök, hogy mégis mi a retkes fasz van velem, a fejemmel, az egész gondolkodásmódommal az utóbbi időben... Valami nincs rendben, az biztos.
Sőt, mindennek hatására nosmoking üzemmódba helyeztem magam. Egyik percről a másikra, szó szerint.
Namostakkorwtf?!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
