írta: Huni_ ; 2010.01.07. 19:01
Itt lenne már ideje a szilveszteri összeröffenés felvázolásának, ám túl sok ihletem nincs a blogoláshoz. Pedig lenne miről témázni, az szent. Az is felötlött bennem, hogy a tavalyi elbaszott évet egy rókapartyval kellen zárni, de aztán mégsem akartam az új évet kiütve kezdeni. Összességében bejött az egész, bár voltak események, amik amolyan árnyfolttokként maradnak meg bennem. Talán ha lenne kedvem pofázni róla, akkor részletezném az egészet, de így ennyit erről.
Viszont szétvagyok csúszva, elég rendesen ami azt illeti. Fogalmam sincs, hogy hova pakoltam el pár hete néhány füzeteimet, és sorra mennek ki a fejemből a dolgok. Amellett, hogy ma egy szopatós nap volt a suliban, sikerült összehoznom azt is, hogy elfelejtsem a mai táncpróbát. Meg mondjuk nem is voltam jól. Shit.
Meg a tesóm behozott a házba valami vírust, amit annak rendje és módja szerint ki is sajátítottam magamnak, szóval a téli szezon második lebetegedése is megvolt a részemről. A pozitiv a dologban, hogy az előző évek tapasztalatai alapján azt mondhatom, ha ebből kiverekedem magam, akkor ezt a telet már kihúzom ilyen fasság nélkül.
Van ez a izé, 'újévifogadalom' cucc. Na, ezmi? Hagyjukmár. Nem fogadok meg semmit, és így nem kell majd nyomni a süket dumát, ha netán nem tudom összehozni az egészet ^_*
Az ilyenek helyett inkább csak afféle kvánságaim vannak, meg mittom, remények. Szerencsére abban a tudatban kezdtem el 2010-et, hogy bármi történjék is, 2009-nél gyengébb év nem lehet. Tervek megvannak, ahogy kell. Nyári meló, partyhegyek, jogsi megszerzése meg úgy általában egy jó évet szeretnék, fölösleges basztatások nélkül, és hatalmas pofonok mellőzésével. Jórészt rajtam áll, de tele vagyok pozitiv energiákkal, vagy miafasz ;]]
Egyébként olyanokat álmodok mostanság, hogy az valami beszarás. Legutóbbi pölö: két csaj van nálam, aztán az este közeledtével az egyik hazamegy, míg a másik ittmarad nálam. Pörögnek az események, forr a levegő -meg ilyen lírai micsodák-, egymásra mászunk, és miután megtörténik, aminek történnie kell, elmegyünk egy baszott nagy 'szupermarket' egyik emeletére, ahol nyitott teraszon kávézunk. Érted, éjjeli x órakor. Meg a másik, hogy ilyesmi felénk nemigen van. Jön pár ismerős, helóheló, mizu, meg ilyesmi, aztán két fickó, ilyen hosszú, barna kabátban, fekete kalappal. Egyik havernak bemutatkozik, hogy ő mittudomén kicsoda, és ismerik egymást, meg hasonlók, aztán kis idő múlva elmennek. Egy matuzsálem két mankóval fordul felénk, kezében két pisztoly, és három golyót kapok a hátamba. Az utolsó kép pedig, hogy a lövések után a többiek a két barna kabátos fickó után mennek, mert azok elloptak tőlünk valami aprópénzt. Aztán megébredtem. Bájos story, nemtudom hovatenni.
Mondom, hogy szétvagyok esve. A legfontosabbat talán elfelejtettem. Szerelmes vagyok. Ééés, az egy dolog, hogy itthon is, meg suliban órák alatt is elkalandozok, és bambulok, de egyre gyakrabban álmodok Vele. Höhö.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Stefan Olsdal 2010.01.07. 23:35:50
Peace
Rafi.
Huni_ · http://life-sucks.blog.hu 2010.01.08. 15:08:07
Nemrég a temetésemet is megálmodtam már. Állítólag aki megálmodja a saját temetését, sokáig fog élni, bár én nem néztem utána ezeknek a témáknak, mivel nem hiszek az ilyen fasságokban.
Viszont a kommented első fele nem teljesen kristálytiszta: jól veszem ki, hogy a szerelemmel úgy általában van gondod? :)