Huniblog

Elöljáróban annyit, hogy egy panaszkodós, anyázós post lesz ez.

Kezdjük mondjuk azzal, hogy ha vasárnap délután alszik a family, akkor ébredés után kibaszottul nem lehet hozzászólni senkihez, mert olyan nyűgösek mindhárman, mint egy két éves kisgyerek, és minden hülyeség miatt képesek műsort csinálni. Sikeresen fel is basztam az agyam ezen.

Van még két dolog, ami a fentinél azért jobban aggaszt. A nyári meló, amivel az a helyzet, hogy a csoport visszalépett, így nem megyünk Magyarországra. Itthon nincs sok lehetőség, és aprópénzért nem fogok 10 órát dolgozni naponta, az hóthizer. Valami viszont mindenféleképpen kell, ez egyértelmű.

Jövő szombat ugye május első napja, hivatalos munkaszüneti nap, ilyesmi. Úgy szoktuk megünnepelni, hogy kimegyünk az erdőre, 3 napot iszunk, eszünk, röhögünk, aztán hétfőn megyünk suliba. Idén mivel szombatra esik e nemes nap, valamivel rövidebb lesz a történet, mert pénteken még suli, aztán csak délután tudunk elmenni itthonról. Jaigen, már ha lesz valami az egészből. Idén a mi házunk nem játszik, a többiek meg egyelőre nem árasztottak el ötletekkel a helyszínt illetően, szóval így 5 nappal a nagy esemény előtt sehol semmi. Holnap letisztázom a szitut a többiekkel, mert az csak nem lehet, hogy itthon fogok dögleni -.-

Ja, lett volna ma délután egy meetingem Timivel, de dőlt a terv, nehogy legyen valami jó is ebben a vasárnapban.